Igaz az, hogy azok az emberek, akik kívűlre nagyon keménységet mutatóak, belül törékenyek?

akkor végül is, akin nem látszik a gyengeség, az azért gyenge, akin meg látszik, az azért, és a végén rájövünk, hogy minden ember gyenge és lelkileg összetört. oké, ezt csak úgy le akartam írni, mert már mindenhonnan azt hallom, ahogy az emberek sajnáltatják az álarc mögé rejtett arcukat.

de egyébként igazuk van. félig. tudod, amikor sok rossz tulajdonságod van, vagy csak feltűnőbbek, mint a jók, és valahogy kompenzálni akarod, plusz ha egy álarcot sértenek, az tényleg kevésbé fájdalmas, mintha az arcodba kapnál mindent a többi nagyembertől. ettől egyébként senki sem rosszabb vagy gyengébb, mint a másik, elvégre mindenki ugyanolyan gyenge, de valljuk be, az életben azok érnek el sikereket, akik mernek uralkodni mások felett. boldogabbak talán nem, de sikeresebbek lesznek. még mindig jobb, mintha egyszerre lennél boldogtalan és szerencsétlen...

Én lány vagyok és nem gyúrós. De baromi kemény vagyok. Viselkedésileg, személyiségileg, lelkileg egyaránt. Ellenben legbelül egy törékeny, élettelen kis mimózaszál vagyok, és még a szellő is csak bánt. De ezt csak a családom tudja. Másoknak ehhez nincs semmi közük! Persze már volt olyan ember aki átlátott a szitán, de alátámasztani nem tudta.

Ha valami, vagy valaki megbánt, okkés van elég időm, majd megemésztem.

Egyszerűen rühellem az olyan embereket, akiknek minden mozdulatába benne van az önsajnálat, és kis légypiszokként közlekednek, nehogy zajt csapjanak, olyan mintha félnének rálépni a talajra. Ez pusztán önsajnáltatás. Ők azok akik semmire se fogják vinni. Mert eltiporják őket az emberek.

Nekem volt egy ilyen barátnőm.. Annyira sokat bántottam, folyamatosan kielemeztem neki a viselkedését, és ahányszor eltiporták még hangosan ki is mondtam. 1 évig játszottuk ezt, rengetegszer megsirattam. Most pedig megköszönte, amikor új helyre került, már kiáll magáért, kihúzza magát és igen is ott van, amikor ott kell lennie. És sikereket ér el, minden nap!