Hogy dolgoztátok fel a szakítást, utána mennyi idő elteltével lett párotok?

Első kapcsolatomnak azért lett vége, mert egyrészt 3 hónapig tartott. Én fiatal voltam, a srác anyja hozott minket akkoriban össze. Mint kiderült a srác akkoriban nem szeretett csak 1 hónapig, se szerinte nem valódi érzelmek voltak, velem ellentétben. Úgymond felszarvaztak. Plusz nem egyszer csalt meg.

Egy másik kapcsolatom 3 hétig tartott, ott az indok az volt hogy én jobbat érdemlek nála, persze az első is ezeket mondta. Majd lesz olyan aki szeretni fog, mert ő nem tudja megadni azt amire szükségem lenne. Mivel nem alakult ki semmi kötődés. Plusz vert is.

Annyit tudok mondani, hogyha veled történt ilyen akkor fel a fejjel. Nagyok nehéz az elején. Nekem a 3 hónapos kapcsolatom után 2 évig senkim se volt. Otthon kibeszéltem magamból a dolgokat, barátoknak is. Az idő ahogy telt reálisan láttam hogy nem voltunk egymás mellé valóak tényleg. Aztán olyan hobbit kerestem ami örömet okozott nekem. Nem hagytam el magam.

Mindketten házasok voltunk, elváltunk, elköltöztünk de nem együtt. Mire összeköltöztünk volna elment.

Nagy volt a távolság. Se ő se én nem akartuk feladni a munkát, én nem akartam kiszakítani a gyerekeket, ő nem akart messze lenni az övéitől. A távolság felőrölte a kapcsolatot.

3 évig szenvedtem.

Azóta új életet kezdtem, van párom, született közös gyerekünk is.

Azóta is gondolok rá, hatalmas szerelem volt.

Az első kapcsolatom 3,5 évig tartott, ott egyszerűen elkezdtünk más irányokba fejlődni, de szerintem meg is csalt. Ott 3 hónappal később szerelmes voltam másba már, meglepően gyorsan túltettem magam rajta.

A második komoly kapcsolatom 1,5 évig tartott, de sose tudott túllépni az exén, megcsalt vele, nagyon összetört,majd visszafogadtam, mert könyörgött, én meg hülye voltam. Aztán megint ott hagyott, 2 éve volt. 1 éve van új párom, de úgy igazáb kiheverni a mai napig nem tudtam.

Három év után lett vége, közben megis csalt, eléggé viharos volt a kapcsolatunk, többször is szakítani akart viszont amikor épp nem, akkor olyan volt mintha Isten kezei közt feküdnénk. Majd végül elhagyott másért, nagyon összetört, lényegében beleroskadtam, orvoshoz is kellett járnom.

Ennek két éve, olyan egy év után éreztem azt, hogy rajta már túl vagyok de teljesen kiábrándultam az emberekből. Azóta senki nem váltott ki minimális érzést sem belőlem.