A barátom bipoláris, nem tudom, mit kellene tennem?

A barátom apukája meghalt mikor 13 éves volt (3 éve), neki kellett a családfőnek lennie, azóta sem tudta rendesen feldolgozni. A családja (az anyukája és nővére + további nem legközelebbi rokonaik) nem kezelték túl jól a helyzetet. Kb egy évig nem sokkal ezután egyedül kellett laknia, a nővére kiment külföldre, az anyukájának új párja lett. Az akkori barátnője pedig megcsalta a legjobb barátjával. Emiatt, hogy mindenki elhagyta, nem mer kötődni az emberekhez, nagyon bizonytalan lelki dolgokban, nem találja magát. Az elmúlt években alkohol és drog függő is volt- mára már nem az. Egyébként intelligens, érett srác. Mikor megismerkedtünk, tele volt energiával, pozitívnak tűnt, életvidámnak . Majd nem sokkal rá ez teljesen ellentétébe fordult. Eddig is tudtam, mi az a bipolaritás, és rá szinte minden tünet illik. Találkozok vele, szinte alig tud mozogni a lehangoltságtól, rá két órára viszont pörög, feldobott, izgatott. Nem ez az első eset, hogy egy közelállóm depressziós, és én vagyok az egyetlen aki segíteni próbál neki. Az egyik legjobb barátom szintén évek óta mélydepressziós. Szeretem őt, de nem tudom, elbírom-e hosszú távon ezt a súlyt. Talán önzőségnek tűnik, de nem akarom elviselni ezt a súlyt. Nem akarok szakítani vele - csak megoldást szeretnék, hogy ne egy olyan kapcsolatban legyek, amiben érzelmileg tönkre megyek. Nem szeretnék leszívható energia lenni. Nem tudom mit kellene tennem. Mikor a "jó" periódusában van, olyan érzés mintha rátalálnék önmagamra benne, Ő az első ember aki úgy érzem, megért. (nem igazán illeszkedek a korosztályom közé) De a mély időszakaiban mintha "megragadnánk" egy szinten, szinte alig tudunk beszélni egymással. Megkérdeztem az egyik közeli barátját és ő is egyetért velem a tüneteit illetően. A barátom azt mondja, csak akkor érez bármi mást a fájdamon kívül, ha velem van. Van valaki, akinek a párja/hozzá tartozója hasonló problémákkal küzd? Tanácstalan vagyok.