Hogy tegyem ezen túl magam?

Múlt hónapban volt egy kis vitánk a párommal, közölte hogy több szabadságra vágyik. Megbeszéltük, sikerült megoldanunk a problémát. Viszont azóta ha szeretne velem közösen csinálni valamit, vagy szeretne elmenni velem valahová, mindig az az első gondolatom hogy vajon nem vagyok e a terhére és nem csak az én kedvemért teszi, valamint hogy most épp miért nem inkább a haverjaival akar lenni ha ennyire kell neki a szabadság. Van bennem egy kis tüske, mert a vitánk előtt sem korlátoztam a párom semmiben, sosem mondtam például hogy ne menjen el a haverjaival vagy nem vártam el soha hogy 0-24-ben együtt legyünk. Ő magától nem ment, pedig felőlem mehetett volna.

Szeretném vele ezt megbeszélni, csak egyrészt tudom hogy abszúrd, hülyeség amit gondolok feleslegesen pedig nem akarok hisztizni és megint összeveszni vele. Másrészt pedig fogalmam sincs hogy kezdjek hozzá, meg sem tudnám normális fogalmazni mi bajom van hiszen én sem igazán értem, úgy érzem magam mint egy hisztis gyerek.

Tudnátok segíteni, van valami ötletetek hogy programozhatnám át az agyam hogy ne rágódjak többé ezen a hülyeségeken? Hiszen tudom hogy ha velem akar lenni akkor velem akar, és az hogy több szabadságra vágyik nem azt jelenti hogy tőlem meg akar szabadulni. Mégis, valahogy nem így érzem, nem tudok megnyugodni.