Akinek ment már tönkre házassága, vagy komoly kapcsolata, miért következett be? Mennyi ideig éltetek együtt?

Komoly kapcsolat igen: kommunikáció hiánya, ő nem mondta mit szeretne, csak hogy fáradt, meg a meló így, családja úgy, barátnői amúgy, így én szerintem elég logikusan, úgy éreztem, most nem tart annyira igényt rám, így hagytam, majd ha túl lesz ezeken, és ráér akkor többet leszünk együtt.

Majd a szakításkor lecseszett, hogy nem hívtam sehova, nem mentünk programokra (hívtam amiket ő térített el a fentiekkel). De csak akkor.

Tehát ellökött magától, és én voltam a hibás, mert vettem az adást...

Nem éltünk együtt, fél évig jártunk.

33

Amit tanultam, hogy nőkkel kapcsolatban nem szabad a logikára támaszkodni, bár ezt előtte is mondták nekem, de minden ember így tanul... Kivéve a lepontozók, mert ők kikérik maguknak :D

Nekem 5 és fél éves kapcsolat volt a leghosszabb, igazából az egyetlen komoly.

Felköltöztem vidékről Pestre tanulmányok és munka miatt, ő nem tartott velem, így az utolsó 2 évben távkapcsolat volt. Hétvégente láttuk egymást, meg tanszünetben. Ez neki kevés volt, igazából nekem is, ezért szerettem volna, ha összeköltözünk Pesten, de nem akart. Végül beleszeretett egy munkatársába, miatta hagyott el.

Ennek már 3 éve, azóta is együtt vannak, én meg egyedül vagyok, már a próbálkozást is feladtam.

28F

13 év után ebből 10 évig együtt éltünk.

Nálunk elég összetett a dolog. Sokminden közrejátszott.

Fiatalon jöttünk össze, nem élte ki magát, amit később( már gyerek után) csinált, sohasem lehetett vele megbeszélni semmit mert mindenre csak legyintett, természetesnek vette hogy ott vagyok neki és semmit sem tett a kapcsolatért, belekényelmesedett és még sorolhatnám.

Persze jön a kérdés miért nem hagytam el hamarabb, már elhagytam de visszakönyörögte magát, megígérte hogy változik, de sajnos nem.

Most tartok ott hogy tényleg nincs erre szükségem és válunk.

Hogy hogyan fogom magam túltenni rajta azt nem tudom, főleg hogy normális párkapcsolatra ezek után nem tudom hogyan számíthatok mivel gyerekem is van, amit ugye a férfiak( legalábbis nagytöbbségük) nem tudnak elviselni, pedig még 30 se vagyok 🤷‍♀️

N

6,5 éves komoly kapcsolat 2 év együttéléssel... nem tudom, nevezhetem-e tönkremenésnek, de már éreztük a legutolsó egy évben, hogy nem úgy megy, mint kellene, csak épp mindketten azon tépelődtünk, hogy nemcsak jódolgunkban unatkozunk-e, és nemcsak a kapcsolat kezdetének hevét hiányoljuk... de nem.

Voltak közöttünk olyan különbségek, amiket az elején tudtunk kezelni kompromisszumokkal, de egyre inkább kiütköztek, egyre inkább erősödtek bennünk (leginkább azért, mert amikor összejöttünk, teljesen más életszakaszban voltunk... más, amikor még mondjuk egyetemista vagy és szülőkkel élsz, mint amikor eltartod már magad munkából pl. - mint esetemben) , és frusztráltak lettünk emiatt. Pl. ő sokkal otthonülősebb volt, mint én... az elején próbált nekem imponálni, én meg nem akartam / mentem el olyan gyakran a kapcsolat elején, mint a végén, mert akkor még nem volt annyi pénzem... aztán amikor lett, nyilván szerettem volna erre (is) költeni belőle.

Nekem amúgy azok voltak a gondjaim, hogy motiválatlan lett, nagyon otthonülős... de abból sem az, aki produktívan tölti otthon az időt vagy a hobbijaival, hanem bámulta a tévét, netezett. Azt meg nem tartottam normálisnak, hogy egy 30-as évei elején járó férfi irodai munkában annyira elfárad, hogy este 8kor-9kor legkésőbb már el kell mennie aludni, és nem lehet vele semmilyen minőségi programot szervezni (akár kimozdulósat, akár otthonmaradósat). Sok dologban nagyon rugalmatlan volt, és tényleg pitiáner ügyek miatt nem lehetett vele semmit se tervezni (az egyik olyan alkalom, amikor tényleg elgondolkodtam azon, hogy tényleg ebben a kapcsolatban akarok-e maradni, az az volt, hogy kitaláltuk, hogy egyik hétvégi napon októberben elmegyük egy egynapos kirándulásra egy közeli kisvárosba, és megnéztem a naptáramat, és az összes szombati nap kiesett, mert volt ilyen dolgozós szombat egyik nap, volt rokonlátogatás, volt színház és volt még vmi más is... erre hogy akkor ne is menjünk, mert ha vasárnap megyünk, akkor amiért ritkábban jár a vonat, egy órát veszítünk, és novemberben meg már hideg lesz, és ő úgy nem akar menni... és egész végig azt éreztette velem, hogy MIATTAM nem megyünk).

30N

4.5ev egyutteles volt,elotte evekig jaras. Gyerek szuletese(fiatal apuka szeretett volna lenni) utan bepanikolt es beleszeretett egy tinibe, aki visszahozta a fiatalkorat es ot valasztotta.

Egyebkent igy utolag nagyon nem passzoltunk,mai napig ha jon lathatasra felreertjuk egymast, osszekulonbozunk, maskepp latjuk uazt a helyzetet stb. Nagy volt a szerelem, de nem volt mogotte eleg tartalom es stabil alap egy hazassaghoz, pedig 10en ev ismeretsegrol beszelunk. Akkor ugy gondoltam a szeretet majd mindenen atsegit, hat nem.