Átver, tudom, de szükségem van rá. Ráadásul testvérem. Mit tegyek?

Van egy srác aki elég messze lakik tőlünk,de szinte minden héten találkozunk.Kb.egy éve,hogy elkezdtünk flörtölgetni.Mindíg az ölébe ületet,rengetegszer megölel és puszil meg.A baráti pusziból szájrapuszik lettek,és mostanában harapdálások.Sokszor hív nyuszinak,cicának.Próbál fogdosni is.Vannak félreérthetetlen megjegyzései. Kb. 2 hónapja bejelnette,hogy van barátnője.Szarul esett,de közbe nekem is volt pasim,igaz az alatt az idő alatt nem is találkoztunk.Nem nagyon érdekelt a barátnője és úgy tűnt,hogy őt se.A kapcsolatunk nem változott,sőt!

Aztán a legutóbbi találkozásál azt mondta,elege van barátnőjéből,soha többet nem akarja látni.Már nem szereti.De látszott hazudik.Megtudtam a tesójától,hogy elgyalogolt a barátnőjéhez aki elég messze lakik tőlük(másik város) és nem engedték be aszülei.Éjszaka ért haza.Ezért mondta ezt,de még nagyon is szereti a barátnőjét.Tudom,hogy engem csak kihasznál,de szükségem van rá.Olyan ő nekem,mint egy mentőmellény az élet virharos óceánjában.Melette minden gondom elfeljtem,csak ő van és én. Boldog vagyok. Néha egy-egy józan pillantban azon ondolkozom,hogy megmondom,ne szórakozzon velem,nem vagyok játékszer.Aztán belegondolok,hogy mi lenne a következménye,hogy talán talán teljesen elhidegülne tőlem.És akkor tudom,hogy úgy se teszem meg. Egyébként,szerintem soha nem lehetnénk együtt még akkor sem,ha komolyan gondolná.Két dolog miatt:a korkülönbség:ő 18 én 13, és amitt,mertaz unakatestvérem.

Mit tegyek?