Miért nem értik meg sokan, hogy nem vonzó a nőknek, ha egy pasi még 30 évesen is a szüleivel lakik?

És a nő nem lehet gazdag? :D Az ő lakásába nem költözhetnek?

Egyébként meg nem mindenki akar gyerekzt, és úgy egyből ezerszer kevesebb a kiadás.

Miért nem értik meg sokan, hogy nem mindenki lúzer, aki a szülői házban él?

Van aki szeret ott lakni, mert jóban van a szüleivel.

Ha a házban van 6 szoba, akkor hülyeség lenne fizetni egy idegennek egy albérletet. Olyan is van, hogy pl ápolja a szüleit. meg el is lehet férni akár 2-3 gnerációnak is. Míg egy garzonban 1 ember sem fér el normálisan.

És olyat is el lehetne néha képzelni, hogy a nőnek van lakása, háza, és a férfi költözik oda.

Én sem értettem a kérdést teljesen. Az, hogy még a szüleivel él nem jelenti azt, hogy nem kereshet jól, meg azt sem, hogy életképtelen, nem tud főzni magának vagy elmosogatni vagy kimosni miegymás.. :D

Jelentheti azt is, hogy otthon besegít és többet tesz félre, hogy majd a jövendőbelijével hamar menjek a dolgok mert elérhetőek az anyagi feltételek.

Mi van ha a párjával hamar elköltözne albérletbe, hiába lakik jelenleg otthon?

"Aki a szüleivel lakik, az rendszerint egy lúzer."

Leírták feletted, hogy nem minden esetben. Te pedig csak logika nélkül ugyanazt tudod mantrázni. Ezek után nem érzed viccnek, hogy arról kérdezel másokat, hogy miért nem értenek meg valamit? Te sem vagy képes megérteni olyat, amit egyszerűen leírtak neked.

(Előző vagyok)

Mondjuk az is igaz hogy én még messze vagyok a 30tól, de ha 30 éves koromra sem tudnék összeszedni annyi pénzt amennyiből tudnék venni egy jó környéken ingatlant akkor inkább maradnék a családi házban

Nőként én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az számít, a megismerkedésünk pillanatában hol él, kivel él, hanem hogy velem együtt mire hajlandó. A férjem amikor megismertem, még a szüleinél lakott, nem azért, mert nem tudott volna fizetni egy albérletet, hanem mert egyedül minek, nem szívesen ment volna haza az üres lakásba, aztán amikor velem összejött, két hónap után kerestünk egy közös albérletet, mert addigra már a hátráltató tényező elmúlt. Ha nem lett volna hajlandó velem elköltözni, vagy nem tudta volna megtalálni a seprű melyik végét kell megfogni, az zavart volna, de minthogy egy normális, értelmes emberről van szó, aki nem életképtelen és nem önállótlanság miatt nem költözött el az anyja szoknyája mellől, ezért így nem volt ezzel probléma.

És az meg a másik, hogy általában nem a megismerkedéstől számított 9 hónapon belül jön a baba a legtöbbeknél, amíg összeköltöztök/összeházasodtok, addig rengeteg minden változhat, ti magatok is, szóval nem mondanám ezt a létező legfontosabb szempontnak párkeresésnél. Szerintem az irány és a hajlandóság a lényeg, nem az aktuális állapotok.