Most én várok lehetetlent?

Nos így előljáróban annyit, hogy 24 éves vagyok, ő pedig 20.

Ő most kezdte az egyetemet, én már befejeztem.

Féléve jöttünk össze, az elején furának éreztem mert csak egyidős vagy idősebb nővel volt párkapcsolatom, szex vagy bármi.

A koránál tényleg érettebb, de nem tudom hogy elég érett-e egy kapcsolathoz.

A gondom a következő, azt érzem nincs elég minőségi együtt töltött idő, együtt alvás, hétvége együtt töltés, szex és azt sem érzem hogy különösebben fontos lennék.

Tudom hogy szeret, csak nehezen tudja kifejezni, de ez engem megöl. Mert fektetem bele az energiát, időt, pénzt és mindent és nem érzem, hogy boldog lennék.

Nyilván mivel most kezdte az egyetemet, azért két este tuti valami buliban van vagy valami egyetemi ivászaton.

És megmondtam neki, hogy ba**meg amúgy azt érzem hogy neki fontosabb ez az egész, erre megkaptam azt hogy ha mondanám hogy akkor menjünk ide, vagy oda akkor nem menne, mert itthon maradna miattam.

De nem fogom mondani neki, ha neki nem esik le hogy nekem szarul esik, akkor mi a szarnak?

Türelmes vagyok, megvárom ezt a szeptemberbert, elvégre most lett elsős, de tök rossz.

Vagy én veszem túl komolyan ezt az egészet, és nem kéne ennyire?