Két hónapja vagyunk együtt és már nem csókol meg, nem közeledik a barátom. Mit rontok el a párkapcsolataimban?

Két barátom volt korábban, vannak problémáim a megnyílással és érzelmi dolgokkal, ámbár nagyon érzékeny és érzelmes vagyok belül, aki rengeteg szeretetet igényel.. kissé rideg tudok lenni és távolságtartó de igyekszem ezen változtatni. Van egy “barátom” akivel június óta randizom/járok, nehéz eldönteni mert az első randi olyan nem várt sikert aratott, hogy már az első csók is elcsattant, tehát igazán úgy nem is volt randizasi fázis köztünk, nagyjából az elejétől kezen fogva járunk stb... egyszer majdnem szakítottunk mert nem voltunk benne biztosak hogy mit is akarunk egymástól és a külső körülmények is közbe szóltak, illetve az en bizalmatlanságom és paranoiám. Végül folytattuk, megbeszéltük hogy megpróbáljuk de soha nem ereztem azt hogy igazán akar, valahogy nem úgy küzd ertem mint korábban mások, pedig mindig számíthatok rá, ott van minden megbeszélt találkozón, mindent ő szervez és talál ki és visz mindenhova. Valahogy az érzelem mégis nehezen alakul, nem feküdtünk még le mert nekem nagy félelmem hogy valakinek csak arra kellek, sokáig minden rendben volt, sok túlfűtött randi volt, ahol petting szerű dolgok történtek és látszott hogy nagyon kíván de mivel annyiszor ketelkedtem benne így mondta hogy majd ha akarom màr, akkor csak jelzem és kész... viszont mostanában, az utóbbi pár randin alig ér hozzam vagy csókol meg, korábban folyton rajtam lógott, mostanában semmi. Megkérdeztem h van e valami baj, megpuszilta a kezem és azt mondta hogy dehogyis, csak mostanában nem nagyon volt nyugis randink, mindig mentünk valahova (ez nem igaz...) többet erről nem is beszéltünk. A lényege az egésznek, hogy valahogy minden kapcsolatom egy idő után így alakul, a másik kettő két és egy ev után de ebben már felgyorsultak az események és valami miatt mintha már most nem kívánna pedig le sem feküdtünk. Velem van a baj? Igazából azt érzem hogy mindenkinek csak egy szép virág vagyok akiért odavannak eleinte, aztán valahogy valami elmúlik, megtörik. Az előző barátom azt mondta hogy úgy érezte soha nem is nyiltam meg neki igazán, volt egy pont ahol igen aztán újra bezarultam és már nem volt kedve tovább próbálkozni... hódítani. Probalnek nyitni és érzelmet kimutatni de úgy érzem, arra nem is vevők vagy visszautasítják. Most akkor mit is akarnak a férfiak?