Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy a fiunk nem direkt csinálja a dolgokat? És miért kell külön elmagyarázni, hogy nem bírok minden terhet egyedül vinni?

Azért attól, hogy valaki gyerekként csinál valamit, attól még lehet sajnos idegesítő. Ezt is meg kell érteni. Viszont azért van a felnőtt, hogy ezt felnőttesen kezelje.

Sokszor a dolgok nem ott csúsznak el, hogy valaki valamit nem csinál, még nem is azon, hogy nem mondja, vagy mondja. Hanem a hogyan mondja.

Lehet elbeszéltek csak egymás mellett, és nem is akarjátok már egymást meghallgatni. Te csak számon kéred, elvárásaid vannak, ő pedig úgy érzi a gyerek az első, és ő sehol sincs.

Ettől függetlenül bunkó stílusa van. Ámbár egy próbált megér, hogy más stílusú kommunikációval leüljetek beszélni. A kérdés, hogy akartok e egyáltalán változtatni, és valóban megoldani, vagy csak az igazatokat akarjátok.

Osszátok be a házi munkát, és közöld a férjeddel a kéréseid. Ne várd meg a gondolat olvasást.

Üljetek le beszélni a fiatokról, hogy a viselkedésével kapcsolatban ki mit érez, hogyan tudnátok könnyíteni a hétköznapokon, hogy nektek jó legyen.

Dühösnek lennie nem bűn. Ez egy hangulat. Az már más kérdés, hogy a férjed hangosan hangot ad-e folyamatos nem tetszésének, ami mást sérthet.