Ez nektek nem esne rosszul? Vagy csak én reagálom túl?

Teljesen igazad van. A gépet, máskor is újra lehetett volna telepíteni.

Te nem vagy annyira fontos számára. Csak az x-edik helyen állsz.

Add neki vissza. Legközelebb mondj te is valamit, hogy bocs ne indulj el, ma nem jó. S hivatkozz valami átlátszó, nem fontos dologra.

2-3 óra alvás bőven elég, ha el akar indulni. Amúgy meg szólhatott volna időben, hogy más programot talâly ki magának.

Nekem annyira nem esne rosszul, de nem szeretem az ilyet, és én is így állnék hozzá a találkozókhoz.

Mindig minden fontosabb nálam

Ha ez igaz, akkor jogos. És értelmetlen az egész.

Eleve nem hívom kapcsolatnak azt, ahol huzamosabb ideig többet alszunk külön, mint amennyit együtt. Ha valaki nem része a hétköznapjaimnak, tulajdonképpen nem része az életemnek sem. Munka ide vagy oda.

Mindenki döntse el, hogy karrierista akar lenni vagy hajlandó váltani, (össze)költözni azért, hogy lehessen párban tervezni, gondolkodni. Én is megtettem. Nem bántam meg és még jobb fizetéssel is jöttem ki belőle.

#9

Nagyon röhejes az ilyen üvegbúra alatt nevelkedett arrogáns megmondókat olvasni akiknek valószínúleg soha nem kellett saját lakásra spórolniuk, mert apuciéktól kaptak egyet ajándékba, azokat meg leszólják akik külföldön kénytelenek pár évet melózni és emiatt ideiglenesen távkapcsolatban élni. Egyszerű gondolkodásmód: minek áldozatot hozni az ilyenért ha annyi más ember közül lehet választani, ugye?

Nekem sem volt lakásom és a páromnak sem. Nem tudom, mi a fenéről beszélsz. Nekünk többet ért a kapcsolat, mint ez a bohóckodás. Együtt mentünk külföldre, együtt kerestük meg a közös otthonunk árát, nem egymást passzolgattuk le, mint az idióták. 2 hetet voltunk külön, amíg én kimentem helyet csinálni magunknak. Előtte itthonról interjúztam, hogy ne a semmibe menjek, hanem egyenessn dolgozni. Ő jött utánam rá két hétre, egy ideig szűkösen voltunk, aztán mikor kapott ő is rendes állást, beindult az élet. Előtte itthon güriztünk, külön albérletben, majd én felmondtam a sajátom és összeköltöztem vele. 2 évet éltünk együtt, mikor kimentünk végül. Addig együtt tanultunk nyelveket, angolul beszélgettünk már a végén otthon is, együtt néztük, hogy milyen lehetőségek vannak odakinn... Nem hogy még bohóckodjunk ilyen hülyeségekkel.

De gratulálok hozzá, ha neked az egy élhető valami, hogy emberek azt a nyomorult áldozatot sem hozzák meg egymásért, hogy ne kelljen a hétköznapokat külön tölteniük, hanem lepasszolják a másikat és előveszik hétvégente... Ez a figura pedig jobban leszarja a nőjét, mint fordítva, szóval ordít a helyzetről, hogy nem is ér neki ilyesmi áldozatot a kapcsolat. A nő hétvégi kellék, nem egy bajtárs, akivel közösen tesznek egy közös életért, kéz a kézben... Akkor tekintettel lennének egymásra és nem külön enné őket a fene.