Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
20 éves lány vagyok és 3 és fél éve vagyok együtt a barátommal, aki 21 éves. Nagyon szeretem, de mégis szenvedek. Mit tegyek? Van/volt valaki hasonló helyzetben?
Nagyon harmonikus a kapcsolatunk, rég óta nagyon el van már mélyülve az egész, nagyon szeretjük egymást. Minden porcikáját ismerem, tökéletesen tudunk együttműködni, nincsenek konfliktusaink. Jön az egyetem, a felnőttkor és egyszer csak azt vettem észre, hogy a gimis kapcsolatom tovább tart, mint ahogy azt “terveztem”. 16 éves voltam, mikor összejöttünk, soha egy csók nem csattant el előtte senkivel és nála is hasonló a helyzet. Mindent együtt tapasztaltunk meg, együtt éltünk át. Nagyon megijeszt a tény, hogy ha ez így halad, úgy tűnik ebből lassan akár esküvő is lesz, mivel hamarosan az összeköltözés téma is aktuális lesz. A kapcsolatunkkal szinte az az egyetlen problémám, hogy nagyon nyugodt és nem nagyon osztja meg a mélyebb gondolatait, pedig én nagyon lelkizős, érzelmes vagyok. Igénylem a sok beszélgetést és a sok szexet, neki pedig ezek a dolgok nem ennyire fontosak. Olyanok vagyunk együtt, mint egy évtizedek óta összeszokott házaspár. (Azzal a különbséggel, hogy mindketten sportemberek vagyunk és nagyon aktív a magánéletünk külön-külön is). De ezen kívül többnyire mindig otthon filmezünk, moziba járunk, piknikezünk, programozunk mindenfelé, nagyon jól érzem magam vele, ő az egyetlen ember, akihez mindig van kedvem. De mégis azt érzem, fojtogat az bennem elnyomott kérdés, hogy ennyi volt? Ha együtt maradunk, nekem mostantól ez lesz az életem? Egyszerűen többre vágyom. Nagyon pörgős, energikus, néha “sok” is vagyok, így nem is tudom egy hasonló habitusú ember el tudna e viselni egyáltalán. Szerintem épp ez az oka annak, hogy jól működünk együtt. Ő a földön tart engem, nem hagyja, hogy mindig megcsináljak mindent, amit a fejembe veszek, én pedig lazítom őt és sokkal nyíltabb másokkal is, amióta velem van. Nem mondanám, hogy unatkozom vele, de bevallom őszintén vágyom arra, hogy tűzesebb és lendületesebb legyen, néha kicsit irányítson engem és nekem csak sodródnom kelljen az eseményekkel. De sajnos nem így van. Egyszerűen azt érzem, hogy nekem most nem egy komoly kapcsolatra van szükségem. Nagyon ügyelek az alakomra, külsőmre, elég nyitott és közvetlen vagyok, így gondolom ebből kifolyólag, de elég sokszor kerülök olyan helyzetbe, ahol csak rajtam múlik, hogy kísértésbe esem e. Nagyon sok fiú barátom van, nagyon sok bókot kapok és egyre nehezebben kezelem ezeket a szituációkat. Soha eszembe sem jutott megcsalás, sőt jelenleg szakítás sem, de őszintén fogalmam sincs mit tegyek. Iszonyatosan szeretem a barátomat, nagyon kötődöm hozzá, a szex is nagyon jó vele. Ő a másik felem, azt érzem nem tudnék nélküle élni, de mégis többször előfordul, hogy másról fanáziálok, ami legtöbbször sírással végződik, annyira bűntudatom van. De egyszerűen nem tudok mit csinálni, egyre jobban érzem testi-lelki jeleit annak, hogy még nem éltem ki magam. Vágyom az újdonságokra, nagyon szeretnék flörtölni, ismerkedni, egy éjszakás kalandba belemenni és próbálom elnyomni magamban ezeket az érzéseket de egyre erősebbek. Megöl a megszokás érzése, nem tudom elnyomni magamban azt, hogy mennyire vágyom újdonságra, izgalomra és pezsgésre. Szakítani viszont nem szeretnék, szerintem annak az lenne a vége, hogy újra összejönnénk, nem hinném, hogy kibírnánk egymás nélkül. Simán el tudom képzelni, hogy összeházasodjunk és gyerekeink szülessenek, szerintem nagyok boldogok tudnánk lenni. Ő tényleg egy angyal, egy kincs számomra, minden percet ajándéknak érzek vele. De úgy érzem, ha végérvényesen bennemaradok ebben a kapcsolatban, előbb, vagy utóbb borzasztóan elő fog törni belőlem az, amit eddig elnyomtam. És nem szeretném 30-40 évesen szét bulizni az agyam és megcsalni.
Sajnos a szüleim élete így alakult és én nem szeretném így leélni az életem. Mit tegyek? Voltatok esetleg hasonló helyzetben?
válasza:
válasza:Gyerekek egy 20 éves tinilány felett ítélkeztek!
Remélem mindenki egy tökéletes angyal volt 20 évesen.
Meséljétek már be, hogy ilyen fiatalon felmerült-e egyáltalán bennetek a házasság, összeköltözés, gyerek stb?
Vagy a számítót püföltétek vénszűzként, vagy ugyan úgy piáltatok meg mentetek a haverokkal bulizni meg csajozni. Én legalábbis ilyen normális fiatal egyetemista voltam.
Ellenbem a sógorommal, aki vénszűzként csak tanult az egyetemen, 25 éves koráig egy sört sem ivott meg kb... öszzeházasodott nővéremmel, két kisgyerek, hoppá aztán rájött hogy egyre jobban megy a karrier, a kis titkárnők egyre jobban imádják. Bejött a 35-40 évesen a második tinikor és meg is csalta nővéremet. Egy évre rá elváltak és lecserélte egy fiatalabb évjáratra...otthagyta a két kislánnyal :(
Mi a tanulság? 20 évesen ne törje senki a fejét ilyen halálkomoly dolgokban. És ne ítélkezzünk már más felett, anélkül hogy magunkba néznénk!
Azt mondom kérdező, nézz magadba és úgy is tudod a választ. Vagy elnyomod magadban örökké ezt az érzést és tudatosan készülsz a gyermekáldásrs, házasságra... teljes szívedből akarva a férjedet. Megalkuvás nélkül a szorongásaival együtt...
vagy ha nem tudod elnyomni ezt, csak erősödik, légyszi ne rabold az idejét, ha ő meg komolyan gondolná.
Legjobb lenne ha ezt megmondanád neki, mert egy felnőtt ember ezt a másikkal megbeszéli. Aztán vagy szétváltok vagy megoldjátok...de ne játssz szerencsétlennel.
válasza:...és még annyi, hogy a kéttő együtt nem megy.
Nincs olyan, hogy drága kincs meg nem tudnál nélküle élni stb..., közben meg közben pezsgő élet, kaland, tapasztalat és vágyak kellenek.
Vagy ez, vagy az. Ezt el kell döntened, a kettő nem megy együtt.
A szavaidból látszik, hogy ezt a kérdést már eldöntötted legbelül. Csak húzod a döntést. Húzod az ő idejét...és rettentően meg fogod bántani, ha majd eljön az ideje a halaszthatatlannak.
Nincs miről beszélni, a kérdésben meg is válaszoltad szépen magadnak a dolgot. A kérdés az, hogy mikor adod fel a kényelmet és a biztonságot.
válasza:Én megértelek kérdező, voltam én is így férfiként és még nagyon sokan vannak. Ez nem ribiség hanem egzisztenciális krízis, most azzal küzdesz, hogy kész vagy-e életre elköteleződni. És ez ilyen fiatalon ijesztő. Van akinek van igénye külön utakra és önfelfedezésre, van akinek nem és ebben nincs SEMMI elítélendő amíg nem csalsz meg és bántasz meg embereket. Különbözőek vagyunk és ne hagyd hogy néhány frusztrált kommentelő mondja meg, te hogyan akarsz élni. Neked ebben a kapcsolatban kevés a beszélgetés és a szex. Nem vagy köteles azért feladni az igényeidet mert minden más stimmel.
Sajnos az tény hogy nem lehet intenzív egyéni utat járni egyszerre es parkapcsolatban lenni. Ugyanakkor meg lehet próbálni rávezetni a másikat az igenyeidre, nyitott kapcsolatot vagy intezivebb programokat felhozni.
Én javaslom hogy ezt mindenképp mondd el ezt a párodnak. Legyél őszinte de tapintatos es keszülj fel arra hogy szakítás lesz de ez nem negatív feltétlenül. Ha elveszted a párod, utána elválik, hogy tényleg ezt akartad-e.
válasza: válasza: válasza:#15 +1
Abszolút egyetértek. Ráadásul a nők védelmében mondom, mi férfiak ugyan úgy átélhetjük ezt. Ahogy átéltem én is, szerencsére rövidebb kapcsolatnál. Ami rosszabb volt, voltam a másik oldalon is. Hosszú unalmas, nyugodt, kapcsolatból "szabadult" volna a pörgős csaj, és velem csalta meg... én meg ugye beleszerettem, de túl veszélyes kalandnak tartott. szóval visszament az eredeti szürkeegér pasijához :D legalább megerősödött azóta a kapcsolatuk, én meg jót szórakoztam egy ideig.
Nehéz kérdés ez... és nem ítélkezés kell... Hanem megbeszélni a másikkal.
Ha 3 év után különböznek a hosszútávú igények, akkor azt meg kell beszélni és kész. Vagy alakul, vagy nem.
válasza:Sajnálom a barátodat, egyáltalán nem érdemel meg téged. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy férfi szívét lelkét beleteszi a kapcsolatba és ahogy leírtad nagyon jól működik a kettőtök kapcsolata de még ez se jó, mert mindig van valami gondolat ami miatt úgy gondolod hogy szakítanod kéne vele..
Dobd is ki, de hagyd békén, hagyd meg olyannak aki majd a jó tulajdonságait meg is becsüli. Mert látom hogy ez a bulikázás is meg lenne unva pár hónap alatt, aztán biztos hogy fel fogod keresni, hogy kezdjétek újra de remélem lesz annyi esze, hogy majd szóba se áll veled.
válasza:Ne hallgass az előttem szóló önjelölt életművészekre. A te problémád ott kezdődik, hogy nincs viszonyítási alapod. Nem VÁLASZTOTTAD a párodat, hanem beletörődtél, hogy ezt dobta a gép. Választani ugyanis csak több opcióból lehet, neked meg csak ez az egy volt/van. Nincs amúgy baj az ilyen kapcsolattal sem, addig, amíg nem győz meg valami az ellenkezőjéről. Sokszor az történik, hogy találkozik az ember valakivel, akinek egyetlen szava szerelem olyan mélységeivel ismerteti meg, amit a párja mellett sohasem élt t, és még csak nem is sejtette, hogy létezik ilyen. A nagyon harmonikus, mindenben egyetértő kapcsolatoknál egyébként is borítékolható, hogy borul a bili. Az ember folyamatosan változik, akár felismeri ezt, akár nem. Naponta új ingerek, élmények érik, amik megszabják a változásának (fejlődésének) irányát. Kizárt, hogy két ember mindig ugyanabba az irányba változzon. Ha pedig nem ugyanabba az irányba halad, akkor eltávolodás az eredménye. Szóval a mindenben egyetértés azt jelzi, hogy valamelyik fél (általában a férfi) szőnyeg alá söpri a problémáit. Nem akar konfrontálódni, mert így kényelmesebb neki. És egyébként is a férfi olyan, hogy ha problémája van, azt egyedül szereti megoldani. Bezárkózik, és gyötri magát. Keresi a megoldást. A nő ebből mit sem lát, hiszen a két nem gondolkodás, lelkivilága ég és föld.
No, hogy rövidebbre fogjam, meg fogd bánni, ha szakítotok. De azt meg egész életedben bánni fogod, ha nem. HIdd el, sokkal jobb valami megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tetted meg.
válasza:*egyetlen szava a szerelem
** sohasem élt át
***gondolkodása
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!