Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsaltam, vagy sem?
Üdv.
24 éves nő vagyok, két éve van egy kapcsolatom, ami nagyon jól indult.Az első év fantasztikus volt.Aztán minden egyre rosszabb. Ugyanakkor pontosan akkor mikor összejöttem a párommal, egy másik férfi is udvarolt nekem, és azóta is két éve folyamatosan. A két év alatt kb 3x találkoztunk, de mindig erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne történjen semmi. Közben a páromra rájött a karrierizmus, csak a munkával foglalkozik, velem nem. Havonta jó ha egy teljes napot együtt tudunk lenni. Magányosan töltöm a mindennapjaim. Mert hetekre eltűnik. Tegnap viszont feljött a másik férfi, és tulajdonképp hajnalig húztuk egymást.Megkérdeztem tőle, mit tenne ha kapna 10 szabad percet tőlem. Mire ő : "adok neki 10 percet?" Igent mondtam, ebből 5-6 percig azzal próbálkozott hogy megcsókoljon,de azt egyáltalán nem hagytam.Majd levetkőztetett, és tulajdonképp bedugta..., de közben lejárt az idő és abba is hagyta. Persze közben többször is szóltam, hogy ne, nem szabad. De nem tudtam eldönteni hogy akarom e vagy sem. Olyan jó volt hogy vonzónak talál, hogy szexinek tart, hogy csak velem foglalkozik, hogy minden pillanatban elmondja ezeket nekem. A lényeg, hogy megbántam, vagy sem? nem tudom. Ez elég összetett, mert nekem a kedvesem volt az első, előtte senkivel nem szeretkeztem. Volt bennem kiváncsiság is, de a legjobban az hiányzott amit tegnap megkaptam. Megbeszéltük, hogy ezzel ennyi volt, nem fogjuk elmondani senkinek, mert mindketten tudjuk hogy ez nem fordult volna elő ha a helyzet és a kedvesem nem provokálná ki, akit igazából imádnék, akarnék, minden pillanatban, ha itt lenne. Nem akarok ringyó lenni, én nem az a fajta nő vagyok, és igazából most értetlenül állok a dolog előtt. Kérlek, adjatok tanácsot, nyugtassatok meg vagy nem tudom,muszáj erről beszélnem, mert mint mindig, most is egyedül vagyok, és felemészt.
válasza:
válasza:Hát ne haragudj meg,de a pasid..:/
Érthető hogy ez van,és ettől még nem vagy ribanc!!
Beszélj a pároddal.:)
válasza: válasza:Szia!
Tökéletesen megértem a helyzeted. Majdnem ez volt velem is, csakhogy én távkapcsolatban éltem, 192 km-re a szerelmemtől. Ha minden jól ment, hetente találkoztunk és együtt töltöttük a hétvégét, ha elfoglalt volt, akkor két vagy háromhetente. És sajnos ez volt a gyakoribb eset. Eleinte persze működött (legalábbis azt hittem), keresett telefonon, tartottuk a kapcsolatot, aztán ha tehettük, minél többször találkoztunk. 1 évet voltunk együtt, ebből talán az első fél évet mondhatnám "jónak". Utána minden elkezdett romlani. Én voltam az, aki kereste a társaságát, aki félredobott minden programot, csakhogy találkozhassak vele, ő pedig egyre "elfoglaltabb" lett. Volt, hogy -nem viccelek- 4 hétig egy sms-t nem kaptam tőle. Eltelt 4 hét a legutóbbi találkozásunk óta, tudta, hol talál meg és rá is ért, de hiába vártam. Írtam neki egy üzenetet, 3 órával később jött a válasz, hogy most olvasta el... Talán nem csoda, hogy egy idő után elkezdtem én is más férfiak társaságára, közelségére, elismerésére vágyni, pedig szerettem a barátomat. Csakhogy ez mind hiányzott tőle. És én sem tudtam eldönteni, hogy akarom-e vagy nem..azt sem, hogy megbántam-e. Persze, rossz volt utána, a lelkifurdalás miatt.. Annak ellenére, hogy -mint az a viselkedéséből, meg utólag is kiderült, nem én voltam az egyetlen ennek a férfinak az életében.. Én sem vagyok ringyó, de az ember egy ilyen lény, vannak ösztönei, ha nem érzi a szeretetet, akkor elkezdi azt keresni..és ha érzi, hogy valakitől csak egy kevés jó szót kaphat, akkor megy..bárki bármit mond, ez így van. És egy ilyen kapcsolat, mint az enyém volt, vagy a tied, egy idő után nem tud működni. Rettenetesen akartam azt a férfit, úgy éreztem, vele szeretném leélni az életem, de nem bírtam elviselni azt, amit velem művelt. A legrosszabb pedig az volt, hogy én is tudtam, mit kéne tennem. Kár, hogy nem előbb jöttem rá arra, hogy bizony szakítanom kéne vele..megspóroltam volna jópár könnycseppet. De ezután a 4 hetes "akciója" után, amit feljebb leírtam, erőt vettem magamon, beszéltem vele és kimondtam, amit ki kellett. Persze, egy szót sem tudott szólni. Hebegett össze-vissza. Két napig úgy éreztem, vége a világnak, nem bírom ki nélküle, de utána..láss csodát, nem fájt. Mert rájöttem, hogy nem érdemelt meg. Oké, hogy valamilyen szinten én is olyan voltam, mint ő, hiszen másoknál próbáltam keresni a boldogságot..de SZÜKSÉGEM volt szeretetre, dícsérő szavakra, gyengédségre, amit tőle nem kaptam meg. Néha úgy éreztem, én voltam a "pesti barátnő", akihez feljárt, ha a másik épp nem ért rá, hogy lefeküdjön vele. Hát, ennyi..elfelejtettem. És azóta boldog vagyok, megtaláltam azt, aki tényleg az igazi, egy napot sem bírok ki nélküle és nagyon szeretem. És ő, na ő aztán soha nem néz másra, maximálisan megbízhatok benne..érdekes, máris nem kacsintgatok félre. Mert megvan az, amire egy embernek szüksége van! A maximális TÖRŐDÉS! Szóval..nyugodj meg. Nem vagy ringyó és hidd el: elég sok nő van még, aki hasonló cipőben jár. Úgyis megtalálod a megoldást, de erre neked kell rájönnöd, hogy mit kell tenned. :)
válasza: válasza:Akkor beszélj vele őszintén, óvatosan, és ne lerohand, mást nem tudsz tenni..
(az előző voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!