Hogyan rendezzem ezt a helyzetet? (Összeköltözés)

Párommal 1 hónap után költöztünk össze úgy, hogy alig ismertük egymást. Netes ismerkedés után, nagyon tetszett, aztán beleszerettem.

Elvoltunk egy darabig, aztán nagyon durva veszekedések voltak, még nyaralás alatt is. Ez miattam volt nagy részben...bipoláris depresszióm van, és nem igen szedtem a gyógyszereimet... Egy hónapja voltam kontrollon, azóta szedem rendesen a gyógyszereim, ezzel már nincs gond.

Amivel van: mindent elviccel, nem képes komolyan venni, és ezzel az őrületbe kergeti. Elszakadtam a barátaimtól, kiröhög ha valamit eltervezek (most például az, hogy elterveztem, hogy elmegyek futni, de nem bírják a sérült térdeim, gyorsan visszajöttem, de már a diéták tervét is kiröhögte...ő, aki egy 24 éves felnőtt Férfi, komoly munkával, 100 kilósan.) Sosem tettem megjegyzéseket, nem röhögtem amikor elkezdett edzeni...és baromira szarul esett hogy ő így viselkedett. Vagy megkérem, hogy beszéljünk komolyan, de hülyül, poénkodik és csodálkozik ha felhúzom magam. Azt mondja, ő ilyen...ha ez így van, én nem viselem hosszú távon. 5 hónapja együtt élünk, de kezd sok lenni.

Mindent megteszek, gondoskodok róla,teljesállásban dolgozok én is, egyetem maradéka mellett, amit tudok beleadok, ami korrekt is. Mindig a kedvére teszek, és nem érzem hogy visszakapnám.

Nem hagyja hogy néhány dolgot úgy tegyek ahogy szeretnék...pl le szeretném vágatni a hajam vállig érőre (most váll alá ér pár centivel), és totál ki van akadva hogy de neki így tetszik, én viszont rühellem és nem tudom kezelni, nem neki kell vasalni a reggelente mert nem áll sehogy...

Ezeken túl egy gondoskodó, szeretetteljes srác. Összetörte az élet, az előző barátnője kihasználta csak, ideköltözött hozzá és nem dolgozott, nem is tanult. Néha a fejemhez vág olyanokat hogy én nem szeretem, nekem nem ő kell. Ha így lenne nem lennék vele.

Segítsetek, tanácstalan vagyok nagyon.