Miért nem tudok becsajozni? Miért vagyok ekkora lúzer?

Annyira utálom és megalázónak érzem, hogy bármikor kinézek egy lányt, mindig más fiúval kell látnom egy idő után. Engem nem vesznek egyszerűen "pasiszámba". Nem néznek úgy rám, mint aki vonzó, folyton azt látom, mintha "semlegesnek" tekintenének, mint mondjuk egy gyereket, mintha nem lennék fiú. Nem érzem, hogy mikor kéne odamenni és mikor nem. Tudom, hogy nekem kell kezdeményeznem és nincs is semmi kifogásom ellene, de egyszerűen úgy érzem, leégetem magam. Mert azért ahhoz is az kellene, hogy valamilyen szinten lássam a lányon, hogy tetszem neki. De nem látom. Elegem van az egészből, mert személyes kudarcnak élem meg. Mi van, ha soha nem lesz senkim? És ne gyertek azzal, hogy majd egyszer, talán 27 évesen... azzal semmivel nem lennék előbbre, hiszen az legalább akkora szégyen, mert a kamaszkoromban nem voltam képes becsajozni, mint mások. Persze, talán egyszer majd lesz, de mire megyek azzal, ha EGYSZER talán lesz EGY valakim? Miért nincs rá nekem is jogom, hogy akkor legyen barátnőm, amikor a legvonzóbbak a lányok? Gyűlölöm magam, de inkább a világot.

Egyébként nagyon érzékeny vagyok, túlságosan is, bőgök is sokat. Ennek ellenére napközben általában kemény és erős vagyok, mert vannak dolgok, amik megedzettek. Nem vagyok töketlen. Tudok (tudnék) szeretni. Nagyon. És gyűlölöm, hogy akármelyik 13 éves kis p*csa tapasztaltabb nálam. Komolyan ki az a lúzer barom, aki 18 évesen még nem csókolózott? Ez annyira alap! Vannak ezek a kis bulik, ahol kicsit becsípve mindenki elmondja, hogy neki ki volt az első, kivel smárolt először, ilyenek... röhejes, hogy én ilyenkor semmit nem tudok mondani, hisz nem volt még semmi.

Jöjjenek a külsőségek: 174 cm körül vagyok, 60 kg (lehet röhögni), az alkatomhoz képest viszonylag izmos. Zsír egy deka nincs rajtam, nagyon vékony vagyok. Ha van olyan, aki erre vállalkozik, esetleg küldök neki képet magamról, arc nélkül, egy kis beszélgetés után akár arcról is, mert szükségem lenne objektív véleményre. Nagyon úgy érzem, hogy már itt lenne az időm, valahogy úgy érzem, hogy "szorul a nyakamon a hurok". Mindenki egyre tapasztaltabb lesz, meg egyre felnőttesebb, én meg itt állok mint egy kis p*cs minden nélkül. A francnak kéne olyan élet, hogy 25 évesen vagy nem tudom, mikor, legyen először barátnőm! Ilyenkor kéne mindenen túlesni, ilyenkor vagyunk rá a legalkalmasabbak. Bulizásról meg annyit, hogy én nem feltétlenül szórakozóhelyeken akarok ismerkedni, nekem annál komolyabb és értelmesebb kell, elvégre én magam is az vagyok. Azt akarom, hogy általánosságban felfigyeljenek rám. Vannak ronda fiúk, akik valamivel fel tudnak szedni nagyon szép lányokat. Én is ilyen akarok lenni.