Nem a kapcsolat elején kéne a leglelkesebbnek lenni? Vagy túlreagálom?

Párommal már több, mint 3 és fél éve együtt vagyunk, soha nem féltékenykedtem, nem drámáztam, mehetett, ahová csak akart, akikkel akart, de amikor velem volt, nagyon kedves, ragaszkodó, bújós voltam...stb. Igazából kb mesébe illő barátnő voltam. (Erősen múlt időben.) Miután összeköltöztünk az idei év elején megtudtam, hogy több nővel is flörtölgetett kapcsolatunk első évében. Ez az első év után elmúlt, most már nincsenek ilyen dolgai.

Egyszerűen nem is értem az egészet. Ő akart velem randizni, és mikor el akartam küldeni, mert nem tetszett, ahogy viselkedett, kb könyörgött. Nem volt olyan nagy dolog, szóval elnéztem, és idővel azt hittem egy normális párt találtam, aki tud értékelni a több évnyi totális magánya után.

Rettentően megrendült a bizalmam iránta, még ha konkrét megcsalás nem is történt.

A kérdésem, hogy nem a kapcsolat elején kellett volna a legjobban rámfókuszálnia, ahelyett, hogy másik x csajjal flörtölgetett?

Ezt leszámítva amúgy nincs komoly gond a kapcsolatunkkal. Jól elvagyunk együtt, vannak közös programok, tervek, a jelenlegi icipici albérletben sem akarjuk megölni egymást, nagyon ritka a nézeteltérés. Én egy picit több komoly, mélyebb beszélgetést igényelnék, ez az egyetlen hiány számomra. De tud róla, és néha látom is, hogy igyekszik.

A másik kérdésem pedig, ha a jelenben nincs a fent említettekhez hasonló gond (nem rejtegeti a telefonját, sőt, az arcom van hozzá beállítva zároldónak, szóval tudnék róla, ha azon lenne valami, mert egy játék miatt minden nap nyomkodom este), akkor magamra kéne picit jobban erőszakolnom, hogy engedjem el a múltat? Hiszen meg nem csalt, és magától abba is hagyta ezt a nekem nem tetsző részt is, mielőtt megtudtam volna.

Köszönöm, ha érdemben valaki válaszol.