Mit tegyek? Lehet hogy vége? Tapasztalatok? Hogyan hozzám rendbe?

#8 Nézd, feltettél egy kérdést, kaptál rá válaszokat és ahogy nézem a válaszolók nagy része velem együtt 30 felett jár.

Lehet hogy több tapasztalatunk van az életről meg úgy általánosságban a párkapcsolatokról.

Nekem is volt tini kapcsolatom 17 éves koromban 3 évig. Utólag csak mosolygok rajta milyen "komolyan" vettük az életet és még tervezgettük a gyerekünk nevét is :) Aztán persze hogy semmi nem lett belőle.

Utána jöttek a komolyabb kapcsolatok. Az utolsónál már a gyerek és az összeköltözés saját családi házba is be volt tervezve. Mégsem jött össze mert a másik félen érződött hogy határozatlan még évek után is. Jobban bejött neki ez a kötetlen kapcsolat.

Le is lépett 4 év után.

Egy valamit megtanultam ez idő alatt, senkire nem lehet semmit se ráerőltetni. Vagy ha mégis sikerül akkor az is csak ideig óráig fog tartatni. Gondolom nem kell részletezni miért.

Valamiért a fiatal nők azt hiszik egy házassággal vagy gyerekkel egy életre magukhoz láncolják a férfit. Pedig az évtizedes minták egyáltalán nem azt igazolják. A társkeresőkön tonna szám találkozok fiatal egyedül álló anyukákkal, vajon miért?

Hidd el nekem hogy 25 évesen ennek a srácnak esze ágában sincs veled komolyabbat tervezni. Ő tökéletesen elvan ebben az állapotban, mivel mint írtad folyamatosan kinyalod a valagát.

Az meg rajtad múlik hogy továbbra is ebben a rózsaszín ködös kislányos álomvilágban ringatod magad, vagy megpróbálsz reálisan gondolkodni.

"5 év óta a seggét nyalom kábé szó szerint, ő meg akkora hangulatember hogy általábanem nem tudja kimutatni az érzelmeit."

Hát talán nincs is mit kimutatni. Régebben miből gondoltad, hogy szeret, mit csinált, amit most nem?

Nem az utolsó vagyok, de az első lépés, hogy felkészülsz rá, hogy ne érjen meglepetésként, aztán majd mikor eljön a napja, alkalmazkodsz. Nagyon nem lesz hozzá kedved vagy motivációd, de maradj addig mindenképpen állva, míg nem tudsz újra jópofát vágni az élethez. Onnantól majd minden könnyebb lesz. Ezután csak annyi a feladat, hogy erre mindig emlékezz, aztán már nem esel többet kétségbe.

33/f

".félek az élettől nélküle. .."

Ekkora szükséged van valakire, akinek a sggét nyalhatod, amire ő nem reagál semmit, csak egy élettelen test?

Kérdező, te rohadtul társfüggő vagy, az több, mint biztos.

És igen: te rontottad el, hogy csak te alkalmazkodtál hozzá, csak te ugráltál körülötte...

Legközelebbi hárításra csak annyit mondanék, hogy kap fél évet átgondolni, hogy mit is akar Isten igazából. Ha azt látod a reakciójából, hogy kiborul és puffog, dobd ki a francba, még újabb 5-10 évet ne pazarolj el a legszebb éveidből. Na meg ha fél év után is ugyanez, akkor vegyetek könnyes búcsút egymástól, ne húzzátok egymás idejét.

" hangulatember hogy általábanem nem tudja kimutatni az érzelmeit. Lehet már nem szeret?"

Ha kábé semmibevesz, akkor ilyen után meg miért futsz. Ezeket nem lehet arra fogni, hogy csak izgul, meg fél az elköteleződéstől. Meg akit szeretek , afelé ki van mutatva. És nem kell semmit csinálni, elég egy nézés is. Amit nem kitalál, hogy "Én most szerelmesen fogok nézni", hanem az egész lénye ,ahogy viszonyul hozzád. Ha szeretne, azt egyértelműen éreznéd. Szerintem már rádunt, csak kapcsolatfüggő, és nem mer hirtelen elengedni, félne egyelőre egyedül, csak ezért nem hagy el. Hagyd el te, könnyítsd meg a dolgát. Szóval, ha szeretne, azt egyértelműen éreznéd, és nem lenne benned kérdőjel, nem kérdőjeleznéd meg.