Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Még most az elején lépjek ki...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Még most az elején lépjek ki a kapcsolatból? N

Figyelt kérdés

Hosszú lesz,remélem kapok valami hasznos tanácsot a végére! Esetleg tapasztalatot! Olyanokhoz szól inkább akiknek a szülei nem adtak szeretet és normális nevelést.

Szóval tudni kell rólam,hogy egy visszfogott,visszahúzódó nő vagyok.Persze képes vagyok magam elengedni főleg alkohol mellett,de az öltözetem is és minden velem kapcsolatban nagyon konzervatív.


Járok egy tanfolyamra,heti 2x van és elég hosszú ,több órás. Ott felfigyelt rám egy srác ,elhívott randira és már a második randi után mondta,hogy járna velem. Amúgy elbeszélgettünk jól és nekem is szimpatikus volt,kémia meg van közöttünk. Én mondtam,hogy majd alakul ahogy alakul..sok randi volt azóta és már mondhatjuk egy pár vagyunk(1 hónapja) De!! Még úgy hittem ő is inkább visszahúzódó ,mert a tnafolyamon ő is inkább csendes és a hobbijai is elég magánakvalóak szóval szimpi volt,hogy na megértjük majd egymást ,csakhogy kiderült ,hogy ő nagyon is társasági ember. AMivel nekem semmi bajom nem lenne,

DEee minap ecsetlete,hogy van egy haver akinek a nője mennyire nem normális. És ahogy leírta a nőt háát mit ne mondajk 90%-ban én voltamxd hogy az a nő nem képes beilleszkdni a családba pedig már mióta együtt vannak és nem hajlandó bemutatni a saját családjának a pasit arra hivatkozva,hogy rosszul bántak vele a szülei. és hogy ez mennyire nem okés dolog,de mit panaszkodik a nő,ha amúgy a szülei mai napig pénzelik stb...hát teljesen magmara ismertem,én szüleim is mindent csináltak csak nem neveltek,le se kakiklnak ,de anyagilag azért simán támogatnak és nekem is hináyzik rengeteg alapvető szociális beidegződés,mert totál elzárva éltünk a szüleimmel.Soha nem mentünk sehova nekik nem voltak barátaik,rokonkkal évente 1x találkoztunk stb. Szóval én is világéletmben alig bírtam kezelni az aktuális pasimmal a helyzetet,hogy nekik meg normális családjuk van és nehéz volt kommunikálnom ,ellzaulnom. azt sem tudom hogy vislekedjek ilyen környezetben...annyi,hogy igen én pl mindent megteszek,hogy leplezzem és próbálkozok beilleszkedni és nem vislekedek olyan látványosan betegesen,mint az említett csaj.

Deee ezeket hallva nem tudom van e értelme a kapcsolatnak úgy tünik ő nem fogja tudni megérteni,hogy igen léteznek olyanok akiknek a szülei nem 100-as emberek,nehezen nyílunk meg stb.


Amúgy ő valamiért hihetetlenül oda van értem, és nem is értem,hogy nem látja rajtam,hogy én is ilyen vagyok azért vagy hasonló erősen.Nem is játszottam meg előtte magam,a tanfolyamon is csendes vagyok,mások barátkoznak én meg inkább el vagyok magamnak.Randikon is sokkal passzívabb vagyok,mint ő.Mégis egekbe magasztal és odáig van értem.

Szóval mit tegyek? Próbáljak meg beilleszkedni és erőltetni a dolgokat vagy mondjam el,hogy jah hát ha ebben nem vagy partner akkor inkább most legyen vége?


2019. aug. 9. 10:59
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
100%

Szia


Szerintem se lépj ki.Bár mérlegelj pár dolgot.Pld úgy akarsz e élni, ahogy a szüleid?Barátok, rokonok nélkül vegetálva.Mindenképp követnek kell a te szüleid példáját és ,,kívülállóként" élni, arra hivatkozva, hogy te így szoktad meg?Szeretnéd e olyan társsal leélni az életed mint pld apukád volt aki olyanokat kiabál majd a közös gyerekeiteknek amit te hallgattál gyerekkorodban vagy tiniként, fiatal felnőttként? Ha erre igen a válasz akkor tényleg keress olyat aki azt a mintát hozza amit megszoktál.

DE ha vágysz valami másra, ami többet ad, amivel a gyerekeidnek már másabb életet tudsz majd biztosítani akkor ideje nekiállnod elfogadni, hogy felnőttél és jogod van úgy alakítani az életed ahogy akarod.A TE döntésed ,hogy milyen lesz az életed, vagy ha lesz családod az milyen lesz.Lehet nehezebben ismerkedsz mint mások, de ha arra vágysz, hogy tudd milyen a szeretetteli légkör milyen egy szerető család akkor nem riadsz meg némi nehézségtől.A személyiséged meg minden téged ért hatástól változik, egy idő múlva úgysem foghatod rá a szüleidre, hogy te azért nem barátkozol mert és azért vagy inkább tök egyedül a 4 fal között ,mert anyukád és apukád ezt mondja...stb..stb.

20 évesen még menő lehet ez a ,,különc vagyok", ,,kívülálló" de 30-40 évesen ha ilyeneket ismételgetsz körbenevetnek.

Emellett a legtöbb embernek van némi társasági életre is igénye.Nekem is pedig én abszolút fóbiás vagyok, nagyon utálom a nagy társaságot és szívesen laknék egy lakatlan szigeten sokszor.Az se baj ha hetekig a kutya se néz rám.Na de azért van mikor jó valakihez szólni, aki nem a párom, hanem valaki más.Így tartok emberekkel kapcsolatot és nem zárkózom el attól, hogy más megismerjen,megismerhessen.

2019. aug. 9. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!