Miért erőlteti ennyire ezt a kapcsolatot, ha láthatóan nem működik?

A barátommal 9 hónapja vagyunk együtt. Az elején nagyon beleszerettem, annyira mint senki másba. Aztán idővel jobban kiismertem. Vannak olyan dolgai, ami engem idegesít. Például nagyon okosnak tartja magát, de az egyetemen már nagyon sokat csúszott és ezt folyamatosan a külső körülményekre fogja. Zavar, hogy lusta és motiválatlan. Mindig vannak céljai, de tenni nem tesz érte és utána panaszkodik. A józan ész se az erőssége. Rengeteg pénzt elkölt haszontalan és felesleges dolgokra és egyszerűen értelmetlen dolgokon akar spórolni, ami kissé visszatetsző, hiszen már megtanulhatott volna bánni a pénzével. Ha beszélgetünk és próbál tanácsot adni, akkor nagyon átjön, hogy mennyire másképp gondolkozunk, de olyan ötletei vannak, hogy normális embernek eszébe se jutnának ilyenek. Most csak rosszat írtam róla, de romantikus és odafigyel rám, de én kiábrándultam belőle. Olyan, mint egy nagy gyerek. Beszéltem vele már, de nem érti meg, hogy nekem nem megy így egy párkapcsolat és nem akarok vele járni. Sajnálom őt és nem akarom bántani, de nem akarok vele járni. Hiába próbálok szakítani, akkor mindig győzköd. Amúgy szerintem neki se jó így, belőlem is a legrosszabbat hozza ki. Sokszor ingerült és lesajnáló vagyok vele, pedig nem jellemző rám az ilyen, de már kiégtem. Ő is érzi, akkor meg nem értem minek erőltetni azt, ami nem megy.