Válljuk vagy van még jövőnk? Ti mit tennétek?

Az ember önnön boldogságát, nem a másiktól kell várnia, hanem saját magában meglelnie. Neked nem attól kell nőnek érezned magadat, mert ő dicsér, hanem önmagadtól. Minden kapcsolat előbb vagy utóbb eljut ide, hogy az ember "beleun" a másikba, elmúlik a szerelem, az érzelem megkopik. Ha most elválsz, és találsz egy új társat, 10 év múlva ugyan itt köthetsz ki.

Én nem tanácsolom a válást. Ezt a problémát amit elénk tártál a férjeddel beszéld meg, hogy ő mit érez, ő mit szeretne. Ha most elválsz, kegyetlen rossz évnek fogsz elébe nézni. A válás marha sok lelki gyötrelemmel jár, mégha szépen, jóban váltok is el. Ezután ottmaradsz egyedülálló anyaként két gyerekkel, ami kegyetlen nehéz sors. És bár igen, így is lehet párt találni, de két gyerekkel az oldaladon jóval kisebb az esélyed párt találni. Miért? Mert ha belegondolsz, te se biztos, hogy feltétlen pozitivitással élnéd meg azt, ha a pasidnak lenne már két gyereke az élőző kapcsolatból, akik bizony előtted vannak a ranglétrán (és ez a természetes), plusz az ex is olykor be beköszön.

Találd meg az önnön boldogságodat. Akár egy új hobbival, sporttal, vagy járj el barátokkal. Robbanj ki a szürke hétköznapok családanya szerepéből.

"belefásultunk a szürke hétköznapokba és nem vagyok boldog"

Ezen nem tud segíteni egy ember, egy pár!

Nem a pár feladata, hogy boldoggá tegyen. Nem szabad ilyen igénnyel megterhelni egy kapcsolatot.

Szerintem te egyedül se tanultál meg boldog lenni még, nemhogy párban.

#5:

Pont 33 évesen maradtam egyedül két gyerekkel, csak nem én döntöttem így. (Illetve de, lebukás után én dobtam ki az exem.)

Egyáltalán nem könnyű egyedülálló anyának lenni. Anyagilag, érzelmileg, idegileg és minden más téren is kimerítő.

Békés válás nincs. Vagy csak én nem láttam ilyet.

Sok esetben pedig azt látom, hogy az új kapcsolat olyan sincs, mint a régi, de benne maradnak, mert azért mégis jobb, mint egyedül.

Nekem szerencsém van. De tényleg csak szerencse kérdése, hogy sikerül-e párt találni.

Mármint igazi párt. Nem csak szeretőt.

Mindig csodálkozva és kicsit irigykedve néztem, hogy mások már 20-as években házasság, gyerek stb. én meg szingliként tengetem napjaim a munkámra koncentrálva aggódva azon, hogy lehet egyedül maradok de aztán olvasok ilyen történeteket és rájövök, hogy milyen jó helyzetben is vagyok.

Nagyon sajnálom, mert egy válás lelkileg nagy érvágás (elvált szülők gyereke vagyok) és nem csak neked a gyerekeknek is az lenne, az anyagi vonzatáról nem is beszélve. Szerintem nehéz helyzetben vagy, mert így boldogtalan leszel és esetleg ha valakivel összehoz az élet esélyes, hogy megcsalás lesz a vége. Egyedülálló anyaként viszont brutálisan nehéz ráadásul 2 gyerekkel, pàrt találni főképp.

26N

Semmiféle olyan probléma nincs a házasságotokkal amit ne tudnátok megoldani. Én úgy érzem, szimplán unatkozol és nem tudsz mit kezdeni az életeddel, és ebbe a gyerekeidet és a férjedet is bele akarod rángatni.

Szedd össze magad.