Megcsalás után rájönni, hogy a párod az igazi?

"És hogy az a fél a hibás, akit megcsalnak, mert oka van, hogy megcsalták."

"A megcsaló fél szerintem gyáva ahhoz, hogy megmondja, hogy mi a problémája, vagy nem is szereti a másikat már, inkább megcsalja a másikat."

Igen, ez az oka. Házi feladat: Kérdezd már meg a kedvemért a barátnődet, hogy szerinte mi a különbség az alibi és az indíték között és oszd meg velünk a válaszát.

33/f

Amikor valaki megcsalás után "rájön", hogy a párja az igazi, akkor általában csak a bűntudat játszik össze a riadalommal, hogy talán elveszítheti a már jól megszokott, ismert életét. Ahogy mondod, ha valakinek az adott fiú-lány az "igazi", akit tényleg szeret, őszintén és nem csak úgy mondja, akkor annak nincs szüksége megcsalni, hogy erre rájöjjön, mert tudja, hogy semmilyen kósza szex sem ér fel a párkapcsolathoz a nagy Ő-vel. Szexelni bárkivel lehet, de ezért kockáztatni az igazival a kiegyensúlyozott kapcsolatot, elég rövid látókörűnek hangzik.

Még fiatalok vagytok mondjuk, szóval ilyenkor az ember persze könnyen dobálózik ilyen kifejezésekkel, meg az emberekkel is, megjegyzem, 20-22 évesen mindig sokkal egyszerűbb a szakítás egy pár hónapos kapcsolat után, mint mondjuk 10-20 évvel később, amikor már felépített életed, családod van, szóval akkor komolyabban meg kéne hogy fontolják az emberek, mit kockáztatnak és miért (nem szokták, persze, de akkor is), de addigra már általában a legtöbben nem is hisznek az "igazi" létezésében és már amúgy is belefásultak a kapcsolatukba, csak már túl sok mindent adnának fel a szakítással/válással, nem csak a párjukat, ezért nem lépik meg és választják a könnyebb utat. Viszont annak ellenére, hogy megértem az ő helyzetüket is, egyetértek veled abban, hogy mindig a megcsaló fél a (többségi) hibás. Még akkor is, amikor próbálja menteni a menthetetlent eredménytelenül, mert a másik nem kooperatív, nem hallgatja meg, akkor is mindig megvan a lehetősége őszintén véget vetni a kapcsolatnak a párjával (50 évesen is, de a ti korotokban meg aztán pláne), nyílt lapokkal játszani, esetleg nyitott kapcsolatba lépni. A döntés sosem a megcsalt félé, mindig a megcsalóé, márpedig ha a megcsaló tudatosan úgy dönt, hogy hűtlen lesz, akkor az igenis az ő hibája volt. Véletlenszerű megcsalás meg nincs, csak nagyjából olyan húszmillió ponton tudna visszafordulni attól a pillanattól kezdve, hogy megismerkedtek odáig, hogy ágyba kerültek (érzelmeket is beleértve).

Én úgy gondolom, hogy több fajta megcsalás létezik, de hogy egy adott kapcsolatban melyik történik, azt a két emberen kívül senki sem tudhatja.

Lehet azért, amit írtatok, az adott fél nem látja be, gyáva hozzá, hogy felismerje, hogy nem működik a dolog, nem lép, hanem csal, így szakít közvetve.

Szerintem van olyan is, hogy két ember igazán szereti egymást, de bedarálják őket a hétköznapok, elhidegülnek, aztán egy újabb, izgalmasabb felülírja az elveket. Ilyet mondjuk hosszú házasságokban, 10-20-30 év után tudok elképzelni, úgy gondolom, hogy ezt meg tudnám bocsátani.

Aztán van még egy szitu, ahol egészségtelen kapcsolatról van szó, pl. egy kodependens és egy érzelmileg zárkózott fél kapcsolatáról. Itt mindkét személy egészségtelen lelkületű, valamilyen formában mindketten azt érzik, hogy érdemtelenek a szeretetre, így előidézik azt a szituációt, amiben ez valóban be is igazolódik saját maguk számára. Az egyiknek azért, mert csal, a másiknak azért, mert csalják. Itt tök mindegy, hogy van-e megbocsátás vagy nem, mert valódi szeretet itt soha nem is volt.

Röviden: van olyan szituáció, ahol meg tudnám bocsátani, van olyan is, ahol nem.

Kérdező, szerintem simán előfordulhat... az, hogy egy kapcsolatba mi fér bele és mi nem, az csak és kizárólag az adott két emberen múlik, nincs rá se törvény, se szokásjog, se semmi.

Szóval bizony, van, hogy pont egy megcsalás hoz helyre egy olyan kapcsolatot, amelyik egyébként megállíthatatlanul a végzete felé haladna.