Meddig és hogy lehet bírni?

Szerintem ez idővel csak egyre nehezebbé és bonyolultabbá válik. A szerepek letisztulnak, az érzések a helyén vannak, de a másik fontossá válik, nem akarjátok elengedni egymás kezét úgysem, hogy ilyenkor már ez lenne a logikus döntés. Egy ponton be kell fejezni. Évek után az ember belelazul a szituba és hibázni fog, ami boríthat mindent. Maradjon egy nehezen lezárt, de szép emlék inkább, mint egy borzalmasan nehéz időszak előszele.

Mi félév után döntöttünk úgy, hogy ezt nem lehet így csinálni tovább. Békésen elváltunk. Néha beszélünk, de piszok nehéz volt az első pár hét nélküle. Nehéz volt a párom mellett megélni az elválás gyászát úgy, hogy ő ebből semmit nem vehet észre. Ugyanakkor hiszem, hogy ez így volt helyes.

4 évig tartott. Őszintén szólva nem a klasszikus értelemben vett szeretői viszony volt, mert nem volt köztünk szex. Munkahelyi kapcsolatból alakult át, minden nap találkoztunk, jól megértettük egymás legapróbb rezdüléseit is, mégis harc volt az egész. A mai napig szeretem és tudom, hogy ő is. De be kellett fejeznünk, mert önpusztító volt a viszony és ott a család, amit nem lehet elhagyni bizonyos okokból. Fenyegetett minket a lebukás veszélye is. Nem ment simán az elválás, mert nem akartuk elengedni egymást, mindketten kerestük a kiskaput, hogy barátok lehessünk legalább.

Ez amolyan kutya-macska kapcsolat volt, gyűlölve szerettük egymást, ilyenre nem lehet barátságot se építeni. Nem tudtunk közömbösen viselkedni egymás társaságában, felszínre törtek az indulatok.

Sose fogom elfelejteni őt, rám nem nézett még úgy férfi, és talán nem is fog. Az egész életemet megváltoztatta, hogy megismertem.

Évek teltek el azóta, de görcsbe áll a gyomrom, ha látom. Most is úgy élem meg mint egy tragédiát, nem tudom túltenni magam rajta.

Ha üzenhetnék valamit azoknak, akik készülnek egy viszonyra, vagy még nincsenek nyakig benne:

Ne menjetek bele! Szálljatok ki! Nem csak azért, mert elítéli a társadalom a tetteteket, hanem mert soha nem lehettek igazán boldogok.

És nincs is annál nagyobb tragédia, mint mikor megtalálod az igazit, de sosem kaphatod meg, amikor bepillantást nyerhetsz a saját tündérmesédbe, de becsukják az ajtót. Kívül állónak, sokadrangúnak lenni a saját filmedben.