Miért van rengeteg házasságban legalább az egyik félnek szeretője?

Amíg nem elégítem ki a nőpartneremet, képes naponta szexelni velem. Ha elérem hogy kielégüljön, akkor 2-3 nap múlva fogja csak újra kívánni a szexet. 10+, 20+, 30+ évesen a szexet naponta 2-5 x kívántam. Csak egy szorzás, és kidaerül hogy a legjobb esetben, "akár" (mint a reklámokban :-) ) 10-15 nő is kellhet ahhoz, hogy a szexuális életem normális lehessen. Szerencsétlen esetben elég 2-4, de ekkor még a változatosság gyönyöre nincs benne a képben. Sajnos rengetegszer léptem "félre", de ez sohasem a partnerem ellen irányult. És azért lássuk be, ha mindenki hűséges lenne, akkor nem lenne kivel csalni, csak hazugság árán. 20 évvel fiatalabb Hölggyel volt "szeretői jogviszonyom" kb. 20 éven keresztül. A Hölgyek oldaláról inkább azt látom, hogy az elhanyagoltság, a szex nem kielégítő volta az ok. De én elfogadom az ők félrelépését is! Egy nőnek ugyamahhoz van joga mint egy férfinek.

Boldog kielégítő izgaimas szexuális élethez!

Hogy ezeket ki hogy találja meg nem az én dolgom.

Pálcát nem török senki felett!

Sok olyan házasságot látok, ahol a Hölgy helyében egy percig sem élnék az egoista, önző, sokszor bunkó férjjel.

F/60

Utolsó,

Én pontosan ugyanigy éltem :-), 54 vagyok.

És egy percet sem bántam meg belőle.

Most két 20onéves bnőm van :-)

És minden happy, nekik is nekem is.

Nem telepedünk egymásra, azt csinálnak amit akarnak. Az egyik már mondta, hogy milyen szemét :-) vagyok, mert olyan magasra raktam a lécet, hogy nincs senki a környezetébe és persze hozzáillő korban, aki átugorja :-)

No, a végére összefújta a szél az öreg csókákat. Szintén 60F vagyok. Mindazonáltal én kicsit más szemszögből világítanám meg a kérdést.

Az ember fejlődni akar. Mindig mindenben, minél többet, jobbat. Csakhogy örökké nem fejlődhet, mert van egy hatás, aminél már nincs jobb. Na, itt van a bibi! Egy ideig tipródik az ember, toporog egy helyben, de ez nagyon rövid időn belül frusztrálttá teszi. És lépnie kell! Mindegy, hogy lefelé, mindegy, hogy veszít, mindegy, hogy rosszabb lesz, a lényeg, hogy kijusson a parkolópályáról. Hogy mozogjon, haladjon, ne topogjon egy helyben.

Ez persze csak bizonyos kor felett valósulhat meg, hiszen a dolog természetéből adódóan csak kb 45-50 évesen ér el az ember a csúcsra. Odáig még van módja a fejlődésre, a haladásra. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fiatalok soha a büdös életben nem fogják megérteni, mint ahogy nem értettem én sem, meg, garantálom, hogy a másik két öreg csóka sem. Mi is kérlelhetetlenül ítélkező jellemóriások, gerinctanulmányok voltunk, mint ahogy most a fiaink azok.