Kiborítsam a bilit, vagy gyerekes viselkedés lenne?

Az igazság az, hogy én szerető vagyok. (Tudom, nem kell az ostorozás, eléggé ostoroz érzelmileg ez a helyzet is) A férfi akivel vagyok külföldön él a barátnőjével, most lesznek 6 évesek, mi lassan 1 éve folytatjuk ezt a (részemről) szerelmi viszonyt. Saját elgondolásom szerint sokkal több ez, mint a szex, vagy a testiségéhez, hetekre megyünk el wellnessezni, sőt, szinte minden hétvégén jár hozzám haza. Tudom, hogy sokat jelentek a fiúnak (elmondása szerint) de egyszer amikor ittas volt elmondta, hogy addig nem lehet köztünk semmi komoly ameddig itthon vagyok, mert a távkapcsolat csak a vágyakozást és féltékenykedést szüli. Egyébként ebben én is egyetértek, de felhoztam neki, hogy szívesen kiköltöznék, és erre elkezdett veszekedni, hogy én nem hagyhatom itt az iskolát stb. Egyre többet veszekszünk, teljes mértékben amiatt, mert én már nem tudok és nem is akarok második lenni. Mindig azt vágja a fejemhez, hogy én tudtam, hogy neki van valakije és én így mentem bele, miközben ez nem így van. Az elején nem tudtam, de amikor kiderült megegyeztünk, hogy egy hónap múlva eldönti kit szeretne az életébe... megegyeztünk, hogy megpróbáljuk, hogy bírjuk egymás nélkül de ez összesen 1 napig ment, kórházba kerültem és utána megint ugyanúgy beszéltünk. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet, de az vesse rám az első követ, aki nem tenne meg mindent azért akit szeret, de én már olyanok gondolkoztam, hogy valahogy a lány fülébe juttatom ezt az egész dolgot. Esetleg ha ott lesz lépés, akkor itt is. Ha együtt maradnak, akkor tudom mi a helyzet, ha pedig meg, akkor végülis ez egy kezdő lökés lehet.