Az megcsalásnak szàmít, amikor az embert a pàrja kergeti egy harmadik fél karjaiba?

Valóban nehéz tud lenni néha, de akkor sem szabad engedni idáig fajulni a dolgokat,és igenis felelősséget kell vállalni a dolgokért. Ez persze fáj. De amúgy is fáj.

Ajánlom a témában a Veszedelmes viszonyok c. videót youtubon. Csernusért nem rajongok, de ott volt pár résztvevő aki beszélt erről.

ÉS a végén mondta csak ki a tanulságot: soha többet nem engedi meg senkinek, hogy bárki ilyen helyzetbe kényszerítse őt, hogy megcsaljon valakit.

Ébresztő, az már régen rossz és nem működik csak kapaszkodsz a biztonsághoz mert félsz mi lesz ezután. Pedig akár még jó is lehetne, így meg..

Nagyon egyértelmű, hogy mi az, hogy megcsalás. Ez a kifogás, amit elénk társz, ez minden megcsalásra ráfogható. Az a legnagyobb baj az ilyen kifogásokkal, hogy borzasztó szubjektívek. Lehet, hogy tényleg piszkál a másik, de ő ezt nem tudja, csak a lehető legjobb szándékkal teszi. Vagy lehet, hogy nem is piszkál, csak te értelmezed így, vagy csak bemagyarázod magadnak.

De ha történetesen piszkál szánt szándékkal és ezért lépsz félre, akkor is megcsalás. Lehet, hogy nem viselkedett megfelelően, de ez nem jogosít fel téged erre. Arra feljogosít, hogy ott hagyd, bármikor ott hagyhatod és kereshetsz mást. De hogy mellette maradsz és titokban megalázod, abban mégis mi a jó? Neki nem jó, de NEKED SEM, hiszen most is a bűntudatoddal küszködsz, különben miért keresnél kifogást, miért tennél fel ilyen kérdést? Jó érzés ez a szituáció? Nyilván nem. Látod, szimplán önző szempontból sem éri már meg megcsalni valakit.