Megcsalasnak szamit ha azert valok el hogy mással legyek miutan elválunk?

Elsőre azt mondtam volna,hogy nem. De kiegészìtésed alapján kicsit elgondolkodtam.

Saját történet. Volt egy kapcsolatom a főiskolán augusztustól-júniusig minden jó volt. De a nyári külön töltött idő alatt valahogy eltávolodtunk egymástól. Jelzem! 21 éves voltam. Gondoltam nekem intenzívebb kapcsolat kell. Megismertem egy lányt csak chateltünk megtetszett. Szakítottam a barátnőmmel hétfőn,kedden randiztam a lánnyal össze is jöttünk. Mindenki azt vágta hozzám,szemét módon megcsaltam a barátnőmet.

Végülis valaki miatt is feladod a házasságod. Ha ő nem lenne,akkor is válnál?

De onnantól, hogy a másikkal tudatod, hogy be szeretnéd fejezni, már nincs benne csalás.

Ez egy kapcsolat vége, nem megcsalás.

Azert azt nem tudom elképzelni, hogy úgy szeretek bele valakibe felnőtt emberként, hogy közben nincs köztünk semmi és nem történt semmi.

Te ezt elhiszed magadnak?

Nyilván minden ember aki kapcsolatban él, nem a legtökéletesebbel él számára, mivel eleg sok milliárdan vagyunk ahoz, hogy mindenki mindenkit kipróbáljon, de te minek vennéd, ha a férjed lecserélne egy jobra, de nem feküdne le vele , csak fél oŕával azután , miután kidobott.

Azt kellene végre felfogni, ha szar egy kapcsolat, akkor szét kell válni!!!

Viszont ha azert válik el mert talált jobbat, akkor ne mentegetőzzön!

Kedves kérdező!

Ugyanebben a cipőben voltam, mint te. 13 éves kapcsolat, 2 közös gyerek, az utolsó másfél év maga a pokol. Sem szex, sem intimitás, két idegen ember egymás mellett.

Próbàltuk megoldani, főleg én, én az első perctől kommunikáltam a problémákat. Hiába.

Tudtam, hogy nem jó, hogy valószínűleg sosem lesz jobb, de féltem lépni. Míg meg nem ismertem valakit.

Semmi sem történt közöttünk, de éreztem, hogy történhetne, és már nem értettem magam, miért ragaszkodom a rosszhoz. Így egy nap, veszekedtünk, és nálam kiborult a bili, és eléálltam, hogy vége, be akarom fejezni. Mert eddig tudtam tisztességes maradni, és nem akarok hazudni, és nem akarom megcsalni őt.

Maga a válás nehéz volt, és szomorú. Volt, hogy zokogtam, pedig én akartam így. Az a másik pedig... miután megtudta, hogy mi történt, randira hívott.

Azóta is együtt vagyunk. Boldog vagyok. És nem értem, miért nem léptem már sokkal korábban. Már az exemnek is új barátnője van, neki is jobb így, azt hiszem. A gyerekek visszakapták a nyugodt, boldog anyjukat, és őket igyekszünk most is együtt nevelni, nincsenek köztünk csaták az ő kárukra.

Másfél éve történt, és életem legjobb döntése volt.

Nem voltam hűtlen. Nem hazudtam. Nem tettem semmi rosszat. Vannak, akik köpködnek rám, amiért el mertem hagyni a gyerekeim apját, de nem érdekel. Senki nem tudja észérvekkel megindokolni nekem, miért kellene egy olyan kapcsolatban leélnem az életem, ami már mindenkinek rossz. Csak mert egyszer őt választottam? Azóta sok minden megváltozott. Mi magunk is. De nem egy irányba.