Miért mondják azt sokan valakiről, aki megcsalta a társát, hogy azért még biztos szereti? Miféle szeretet az ilyen, ami nem szab gátat a másik megalázásának?

Mert nem akarják a biztosan dobni, vakon ragaszkodnak a másikhoz. Teljesen mindegy hogy most a megcsalt, vagy a megcsaló félről beszélünk.

Biztos jönnek majd olyan válaszadók, akik szerint tök normális dolog a megcsalás...

ÉN úgy gondolom ha egy párocskánál ilyen előfordul és valóban tiszteli és szereti a társát akkor elhagyja, de nem megcsalja.

Az aztán k**úrvanagy szeretet ha félrek**úr és eltitkolja.

Nekem volt olyan párkapcsolatom, hogy szerettem a páromat, de nem kívántam egyáltalán szexuálisan, mert elhagyta magát és sokszori kérlelés sem hatott rá. Konokul kijelentette, hogy fogadjam el őt így, mert ő is elfogad engem. (engem elég könnyű elfogadni a sportos testalkatommal, megnéztem volna a fejét, ha 2 év alatt felpattan rám 60 kg túlsúly!)

Én szakítottam, mert ez volt a becsületes megoldás. Hiába szeretsz valakit, ha nem kívánod.

Természetesen szakításkor megkaptam, hogy sose szerettem, felszínes vagyok stb. stb., de bevállaltam a kecy szerepét. Ő is, én is boldogabbak leszünk mással majd valamikor.

Na, szóval ez alapján el tudod képzelni kérdező, hogy bizony van olyan, hogy valaki szereti a másikat, de nem kívánja. Ilyenkor meg kell próbálni megoldani a problémát, vagy ha a másik nem partner ebben, akkor könnyes szemmel bár, de szakítani kell.

Sokan gyávák azért szakítani, mert nem teszi őket boldoggá a párjuk az ágyban. Inkább szeretőt tartanak. Ez van.