Miért nincs ennyi tisztelet, emberség egyesekben?

Az ilyen emberek, nem gondolnak bele, hogy jár annyi tisztelet a társuknak, hogy megkérdezzék, akarnak-e nyitott kapcsolatban élni velük, vagy inkább olyat keresnének, aki képes őszinte lenni velük, és nem a szemükbe hazudni minden pillanatban, amit együtt töltenek?

Így ír a kapcsolatáról:

"Szeretem a barátnőmet. Nagyon is! Talán jobban, mint bárkit ezelőtt. És előfordul, hogy emellett szerelmes vagyok más lányokba is. Néha-néha a testi gyönyör hajt, néha pedig az érzelmek ellentmondassanak katarzisában szenvedek. Persze, nem, mintha nem érdemelnem meg.

Számoljak be neki tetteimről, hagyjam el, miközben összetöröm a szívet es érzelmi roncskent majd biztosan rátálal olyan, aki megérdemel egy ilyen csodás lényt, mert tenyéren hordozza es rá sem néz másra sosem? Nem teszem! Azért, mert szeretem. Olykor az érzelmekre nincs magyarázat.

Ha csupán annyi lenne, hogy kedvelem és belekényelmesedtem a kapcsolatba, míg kihasználom bizalmat es szabadságomat, akkor nem kínoznám magam es nem tennem ki öt sem annak a veszélynek, amit okozna benne, ha kiderülne, mit teszek olykor."

Nem vagyok része a történetnek, csak olvastam egy férfi „vallomását” erről, és megfordult a fejemben, hogy miért képtelenek legalább annyira emberségesen viselkedni, hogy nem alázzák, bántják meg, akivel együtt vannak, hanem tartják annyira méltónak, hogy lehetőséget adjanak neki a választásra?