Azért akar egy kellemes szeretőt, hogy levezesse a stresszt, és még boldogabb legyen a feleségével?

4 éve kávézgatunk együtt, egészen összenőttünk. Tisztáztam egy éve, hogy nem akarok többet, és nem lesz szex, mert nős két gyerekkel. Ezt felfogta.

Múltkor vacsorázni voltunk gyermekeimmel, és mondta, hogy milyen szép is lenne egy közös gyermek. Ő akarná. Azt hittem, ez valamit jelent. Aztán kinyögte, hogy valóban örülne neki, és lehet, de nem lenne-e gond, hogy ő továbbra is "otthon" lakna? Csak köhintettem, és mondtam, hogy ez a kérdése valójában egy válasz volt.

Tegnapelőtt elmondta, hogy szeret. Az álomnője vagyok. Ő semmiképp nem hagyná ott a gyerekeket. Kérdeztem, hogy és ha felnőnek? Sértődötten bámult maga elé, egy szót sem szólt. Kikerekedtek a szemeim, sarkon fordultam, mert pont egy elhagyatott helyen voltunk, féltem, hogy megragad.

Utána majdnem sírt. Azt mondta, hogy dehát felnőtt emberek vagyunk, és szeretjük egymást. Miért ne lehetnénk szeretők. Kérdeztem, hogy mármint örökre? Megint némán és sértődötten bámult maga elé. Elmondtam, hogyha ennyire szereti a feleségét, hát adja át magát ennek, és éljen boldogan. Ne kockáztassa meg, hogy elveszíti. Panaszkodott, hogy kiabál vele, hogy a gyerekek előtt is választás elé állította: vagy családot alapítanak, vagy szakítanak, nyomást gyakorolt rá. (Ő persze akkor is a feleségét választotta.)

Megkérdeztem: azért akar egy kellemes szeretőt, hogy otthon könnyebben viselje a stresszt, és még boldogabb legyen a feleségével?

Nagyot nézett.

Nevetséges. Ha lefeküdnék vele, csak még inkább a feleségéhez ragasztanám, hiszen levezette a feszültségeit egy kis félrekettyintéssel, és leperegnének róla az asszony hülyeségei.

Miért hiszi azt, hogy ha az asszony kiabál vele, ha a nagy boldogságában egy icipici üröm oda van, akkor majd én fogom magam, és lefekszem vele?