Ha tudnátok, hogy úgysem jön rá a párotok, akkor se csalnátok meg? Miért elítélendő ilyen esetben?

Értem az indokod, másrészt meg nem értem:

"ha nem tudnék róla,akkor engem se zavarna,ha félrelépne. De nyíltan nem akarom tudni vagy megbeszélni,hogy legyen nyitott kapcsolat,mert az már nem szimpatikus nekem. Undorítónak tartom. Így titokban belefér,de nem kell nagy dobra verni "

- Számomra ez nem más, mint tudatosan hazugságban élni.

Ami szintén lelombozó és depissé tenne.

Én akkor már inkább választanám a kötetlen szexkapcsolatokat, párkapcsolat nélkül, amikor snekinek nem tratozom felelősséggel vagy elszámolnivalóval. ÉS legalább hazugságban sem élek.

Na meg aki fontos nekem, annak nem akarok hazudni.

Egy illúzióra építed az életed.

Szerintem menj el pszichológushoz, komolyan mondom nem viccből, mert az efféle szexuális infantilizmus mindig lelki gyökerekre vezethető vissza...

# 24-es vagyok

Válaszolva is: Lett volna rá alkalmam, sosem csaltam meg eddig. Nem mondom, hogy soha nem is fogom, de igyekszem tartani magam ehhez, és ha folyamat csalnám, akkor tudnám, hogy valójában nem vagyok így boldog, valószínűleg megalkudok valamivel.

Azért nem számít, hogy a másik nem tudja, mert én tudom, és az én elveim, én önbecsülésem, eddigi hitrendszerem inogna meg saját magamban. Magyarul rosszul érezném magam a bőrömben, hogy ilyenhez folyamodtam, és nem engedném meg másnak sem- sem magamnak-, hogy ilyen helyzetbe kerüljek.

De ez én vagyok, értem, hogy nálad nincs "rosszulérzem magam" érzés.

26N

"Ha nem tudnék róla, engem sem zavarna"

Persze hogy nem zavar, hisz nem tudsz róla. Egyébként 8-10-es skálán mennyire vagy szellemi fogyatékos?