Az ilyen jellemtelen emberek miért ússzák meg mindig?

Több, mint fél éve találkoztam egy akkor határozottan intelligensnek tűnő férfival, akivel 5 hónapig "párkapcsolatban" éltem. Az idézőjel megléte fontos: utólag belegondolva, nem valószínű, hogy tisztában volt azzal, hogy a barátnője voltam.

Az első pár hétben még nem tűnt számomra furcsának, hogy inkább én kezdeményezek közös programot, én keresem őt. Nem furcsa, mert úgy gondoltam, szeretnék egy jó és felnőttes kapcsolatot, amiért teszek. Ez végül abba fulladt, hogy akárhányszor találkoztunk, az ágyban kötöttünk ki, annak ellenére, hogy jómagam többször megemlítettem, hogy nincs hozzá hangulatom - és amúgy beszélgetni szeretnék. A legszörnyűbb az egészben, hogy az aktusok után rögtön távozott, hivatkozva arra, amin akkor dolgozott...

Én többször is kiborultam, amiért állítólag a barátom, de pont le sem szart, és csak akkor érdeklődött, amikor éppen belémtörölte volna a farkát. Egy idő után ez a frusztrációm átalakult igen mély haraggá, mert a fenébe is, minden jel arra mutat, hogy kihasználtak szexuálisan, mindezt komoly párkapcsolat címszó alatt. Ezt szintén felhoztam egyszer, mert ez egy komoly probléma volt: de ő csak elrohant. Sőt, akárhányszor valamilyen probléma merült fel, eltűnt és nem tudtam vele beszélni róla.

További tőrdöfés volt nekem, hogy legalább négy alaklommal fordult elő, hogy megbeszéltünk egy találkozót, és ő "elfelejtett" eljönni, és még tájékoztatni sem méltóztatott. De természetesen mindenki másra bőven jutott ideje. A negyedik alkalom után döntöttem el, hogy ennek véget vetek.

Megkértem utoljára, hogy foglalkozzon velem egy kicsit többet, mozduljunk ki és ne csak a lepedőt gyűrjük össze. Mikor erre képtelen volt igent mondani, feldobta 5 hónap után, hogy ő nem alkalmas komoly kapcsolatra. Pedig - hozzáteszem, már az elején szerettem volna korrekt lenni, és megkérdeztem, hogy csak szexet szeretne, vagy kapcsolatot? Mivel az utóbbi mellett voksolt a kapcsolatunk elején, nyilvánvaló szerintem, hogy egy ilyen után kisebb sokkot kaptam.

Mikor szakítottunk, megvádolt többek között azzal, hogy soha nem beszélgettem vele, mindig csak ő beszélt. Illetve a palettára került, hogy nekem csak testi kapcsolatra volt szükségem. És ezen én teljesen ledöbbentem...

Nagyon megkedveltem őt időközben, minden borzalom ellenére - ugyanis megnyíltam neki, több dolgot megosztottam vele. Ráadásul ő volt nekem az első szexuális partnerem, és bár a rossz nevelés miatt alakulthatott ki, de számomra ez fontos volt. Mindezt két hónap után sikerült feldolgoznom, majd biztos forrásból megtudtam, hogy míg velem volt, több hölgy is megfordult az ágyában... (Így most értelmet nyert, miért érdeklődött mindig afelől, ugyan lefeküdtem-e mással időközben.)

Szóval most újra kibuktam, méghozzá iszonyatosan. Az egyik kérdésem éppen ezért: Az ilyen jellemtelen emberek miért ússzák meg mindig?

És a másik, hogy mi a francot csináljak, hogy végre túltegyem magam ezen a szituáción? Érzelmileg teljesen összetörtem, és komolyan hányingerem támad, ha rá gondolok...

A válaszokat előre is nagyon köszönöm!