Elmondjam nővéremnek, hogy sógorom megcsalja?

Persze! Én is "örülnék" neki ha a testvérem nem titkolna el előlem ilyen dolgot.

Fájni fog neki meg minden de idővel hálás lesz, ebben biztos lehetsz.

Értsd meg, hogy nem kell elmondani ezt senkinek. Vannak dolgok amiken még ha tudunk sem kell változtatni.

Láttál már valaha olyat a Nat Geon, hogy a gazellát megmentik az őt üldöző oroszlán elől? Nem. Pedig meg tudnák menteni egy lövéssel. Mindenki szépen kussban végignézi az eseményt. Ha sikerül neki akko megmenekül, ha nem akkor nem.

Itt is, ha kiderül a megcsalás véletlenül akkor kiderül, ha soha nem fog akkor meg lehet, hogy akár 50 év boldog házasság vár rájuk.

Biztosan elmondanám, nem hagynám, hogy a férje így alázza. Nem tudnám és nem is akarnám eltitkolni előle, nem falaznék egy csalfa p.csnek.

De nem nyilvánosan borítanám a bilit.

Mivel a testvéremről van szó, nem egy gazelláról vagy egy vadidegenről, ezért nem érezném mások életébe beleavatkozásnak, ha elmondanám. Akik ezt tanácsolták azok gondolkodjanak már egy kicsit tovább: a lebukás után jön sírva a tesó elmesélni mi történt vele. Hogy reagáljon a kérdező? Játssza el, hogy semmiről sem tudott, hüledezzen, gyakorlatilag hazudjon, vagy pedig sztoikus nyugalommal mondja, hogy ő már fél éve tudta ezt, de nem akart mások életébe beleavatkozni, mossa kezeit... Mennyire életszerű ez? Az ilyet egyenesen el KELL mondani. Sosem értettem, hogy egyesek szerint miért kéne a szeretteinkkel ugyanúgy bánni, mint a többi emberrel.

Természetesen ne nyilvánosan mondja el, a fickó kicsinálása már tényleg nem az ő dolga.

"Joga van tudnia"

Ez a jogszabály mikor jött létre, hol van leírva?

Az ő kapcsolatuk, ők választották ki egymást maguknak. Nem mondanám meg, hogy én tudtam erről. Maximum annyit kérdeznék, hogy "Hogy nem vetted észre?" vagy megmondanám, hogy ő választotta maga mellé azt az embert.

Nem féltem én magamat, semmi félnivalóm nem lenne, hogy közöljem a tényeket azokkal akikről tudmom, hogy megcsalják őket. Egyszerűen én nem fogok hóhérként beleavatkozni a dolgukba. Lehet soha nem derül ki és vígan élnek együtt.

Én soha nem csalok meg senkit és másnak a megcsalását sem forgatom ki.

Együtt kell tudni élni azzal, hogy az emberek rommá csalják egymást. Csak egy hatalmas cirkuszt és gyűlölködést okoz ezeknek a szétkörtölése.

Próbálod előadni a felvilágosultat, aki mindenféle sekélyes ösztön meg érzelem felett áll. Te vagy a kultúrember, aki soha semmibe nem rondít bele, mert milyen az már. Még egyszer mondom: nem egy munkatársról van szó, akit fél éve ismersz és közöd nincs hozzá, hanem az édestestvéredről. Van testvéred? Fel tudod fogni azt, amit itt rajtad kívül mindenki ért, hogy egy testvér felé a szeretet kötelez bizonyos dolgokra? Akit szeretsz, azért nagyobb erőfeszítéseket teszel, mint akit nem, még a "hóhér" szerepét is felvállalod érte (amúgy rohadtul nem hóhérság, csak szeretnéd dramatizálni a helyzetet). Te tényleg tudnád nézni éveken keresztül, ahogy átverik? Amikor mesél az életéről akkor gratulálsz, mosolyogsz? Családi ebéden a sógoroddal jókat beszélgettek, nevetsz a viccein, kikéred a tanácsát, bemutatod a párodnak? Te úgy beszélsz erről az egészről, mintha az emberek vmi sakkfigurák lennének, de próbáld meg ezt belehelyezni a való életbe.

Egyik mondatodban azt írod együtt kell élni a megcsalással, a másikban meg azt, hogy te nem ilyen vagy. Saját magad cáfolod meg azt a tételt, hogy ezzel muszáj együtt élni.

18. "Ez a jogszabály mikor jött létre, hol van leírva?"

Anyad p.icsajara volt felirva, amikor teged gerinces embernek szult, csak te elfelejtetted leolvasni.