Őszinte választ szeretnék kapni, te hogyan viszonyulsz a megcsaláshoz?

Nem tudnám elviselni, ott vége lenne.

Nem érdekel, hogy egy éjszaka volt, akkor is menne. HA meg viszonya lenne, nem is kérdés(??), akkor pláne.

Nem csak azért, mert megcsalt, hanem mert pontosan tisztában van vele, hogy nem nyitott házasságról van szó, és ezzel elárulna engem, és mocskos tiszteletlen lenne velem szemben, hogy a hátam mögött mással félrekúr, ráadásul miközben tőlem elvárja a hűséget pl.

Ha ilyesmit szeretne, inkább mondja el.

Személy szerint ha így állnék hozzá, ahogy te ( meg amúgy is), akkor előbb fontolnám meg a nyitott házasságot, és közösen szabályokat lefektetve egyszer-egyszer beleférhetne. De a megcsalással, mint hátbatámadással elfelejthetne.

A másik dolog, amiért dühös lennék egy megcsalás miatt, mert pontosan tudom, hogy lesz*rom, hogy kiderül-nem derül ki, a saját elvem, hogy nem cseszem át a másik fejét, és ha nem bírok magammal, akkor egyenesen cselekedjek. HA ezt nem kapom meg visszafelé, akkor mi értelme?

Az, hogy valaki x ideig hazudik a párjának és máshoz jár dugni? Nonszensz.

Ez is működhet, ha vagy nagyon alárendelt vagy és önbizalomhiányos egy kis társfüggőséggel, vagy még akkor, ha te sem bírsz a véreddel és nem hiszel a hűségben, és így egyeztek meg, mindkét oldalról.

Mondom, én monogám és hűséges típus vagyok, de előbb lennék nyitott egy nyitott házasságra, ha ilyen kerülne előtérbe, mint arra, hogy megbocsássam a megcsalást.

Persze én nem vagy 10-20 éves házas, de nagyon remélem, hogy 10 év múlva sem leszek ilyen megalkuvó.

HA te nem becsülöd magad, akkor más sem fog, és szépen elhitették veled, hogy megcsalás nélkül nincs kapcsolat, előre determinálod a jövődet. De ezt csak lábjegyzetben...

N

#10: Egy férfi, aki tényleg szereti a nőt, nem fogja megcsalni. Nem a felesége kedvéért, ahogy fogalmaztál, hanem azért, mert SZERETI ÉS TISZTELI a feleségét, barátnőjét! Mert ha minden rendben van, akkor oka sincs a megcsalásra, mert a Nő mindent megad neki.

Férfi létemre kikérem magamnak, hogy ilyeneket állíts.....biztos vannak ilyen "férfiak", akikről beszélsz, de azokkal valami probléma van.

Bizonyára tele vagy negatív tapasztalatokkal, de amíg ezzel a felfogással élsz és nyugodtan elfogadod, ha megcsalnak, nem fogsz tudni mindent megadni egy férfinek, ergo ha gerinctelen,akkor megcsal, ha egyenes, akkor pedig otthagy, mondván, hogy ez így nem megy.

A megcsalásra nincs indok. Vannak okai, oda vezető okok, de ezt a fajta viselkedést nem lehet érvekkel alátámasztani, max. a gyengébbek ráfogják, hogy sz.r a párkapcsolatuk vagy az asszony olyan mint egy bulldózer. Nem! Ezek a problémák azt igénylik, hogy szükség esetén szakítson a két fél, de nem a megcsalást...

A legtöbb ember hajlamos félrelépni, ha egyrészt jön valaki olyan, aki nagyon vonzó számára, másrészt otthon nem teljesen oké minden, vagy már unalom van. De sokszor az is elég, ha valami nagyon megfogja egy másik emberben. De ez mindkét nemre igaz, annyi a különbség, hogy a nőknek általában kevesebb lehetőségük van félremenni (gyerekek/háztartás mellett kevesebb a szabadidő).

Ennek tudatában én úgy gondolom, hogy amíg én megkapok mindent otthon, amire vágyom (törődés, szex, programok), addig nem foglalkozom ezzel a témával, nem nyomozok, stb. Ha megcsal, csinálja úgy, hogy meg ne tudjam. De ha megtudom valahonnan (nyilvánvalóan csinálja, ismerősöktől kapok fülest, stb.), akkor menjen isten hírével. Szerintem az, hogy újdonságra vágyott, az még nem olyan gáz, de hogy megalázóan beéget az ismerőseink előtt, az számomra rosszabb.

Normális keretek közötti nyitott házasság viszont esetleg beleférne, de akkor sem úgy, hogy az ilyen "nyilvános" legyen.

Mi a férjemmel ezekről a dolgokról elég őszintén tudunk beszélni.

A te helyzetedben én nem lennék a felesége. Az első pasim csalt, nagyon nehezen vettem rá magam, évek alatt, hogy ne dugjam homokba a fejem, szembenézzek a valósággal, és kidobjam. Na onnantól kezdve úgy voltam vele, hogy a következnél csak egyszer kell egy csóknak elcsattanni, mehet, amerre lát. A férjemmel is így vagyok, elejétől tudta, azt is, hogy miért. Mondjuk ő is így volt vele.

Azóta van egy közös lányunk, 2 éves. Miatta már kevésbé vagyok heves, mert a férjem nagyon jó apa, de tényleg baromira odateszi magát az első perctől kezdve, imádják egymást. Nagyon szomorúvá tesz, ha belegondolok, hogy mi mondjuk válnánk, és ők nem élhetnének együtt. Éppen ezért kicsit már másképp látom ezt a dolgot. Egy botlást, tehát egyszeri alkalmat MEGPRÓBÁLNÉK megbocsátani. Hogy sikerülne-e, azt nem tudom, és nem úgy, hogy oké, akkor holnaptól minden rendben van, nagyon kellene dolgoznia a bizalmamért, valószínűleg hónapokon át. De a gyerek miatt mindenképpen adnék egy esélyt annak, hogy megpróbáljuk rendbehozni a házasságunkat.

Ha viszont rendesen szeretője van, vagy többször csalt meg különböző nőkkel, akkor továbbra is az a véleményem, hogy nincs miről beszélni, mert nyilvánvalóan minimálisan sem tisztel, és nem akarok a lányunknak ilyen mintát adni. Ebben az esetben meg sem hallgatnám, azonnal kidobnám.

Ahogy írtam, mi elég őszintén beszélgetünk erről a témáról. Szóval pl. tudom, hogy szokott flörtölni. Zenész, járnak koncertezni, fellépés után próbálkoznak néha a lányok, odaülnek hozzájuk. Nem mindenki nős a bandából, akinek lehet, az nyilván csajozna, tehát nem hajtják el őket. És persze előfordul, hogy valamelyiknek a férjem tetszik, vele kezd beszélgetni. Ilyenkor flörtölés becsúszik, normális keretek közt, egósiminek, de ha a csaj tovább akar lépni, meg szokta mondani, hogy van felesége, meg gyereke, vagy egyszerűen kivonul a szituációból. Én is hasonlóan kezelem az ilyen helyzeteket egyébként. Jól esik az embernek évek után tudni, hogy azért tetszik másnak is, ez még nem bűn, ez szerintem belefér. De eddig és ne tovább szerintem.

29N

#15: Tehát te is sutba vágnád az önbecsülésed....

Ha megcsalna, mit beszélnétek meg?A megcsalásnak oka van, de semmi nem indokolja. Ha megcsal, akkor NEM TISZTEL, és valami nagyon nincs rendbe a kapcsolatotokkal. Ez egy beszélgetéstől mit változna? Hirtelen elkezdene tisztelni, és a probléma, ami elrontotta az egészet, semmis lenne?

"De a gyerek miatt mindenképpen adnék egy esélyt annak, hogy megpróbáljuk rendbehozni a házasságunkat. "

Súlyos hiba, ha valaki a gyerek miatt akarja tovább folytatni a házasságát. Egyrészt azért, mert egy életünk van, és szerintem a boldogságra kell törekedni, és nem eldobni 10-15 évet, mert jajj, ott a gyerek.

De ez a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy a gyerek veszekedések közepette nőne fel, és ez jó? Ha még sikerülne is a nézeteltéréseket leplezni előtte, a feszültség ott lenne a levegőben. És ami a leg lényegesebb!!!! A (kis)gyerek ezt megérzi!! A gyerekek eszméletlenül fogékonyak az ilyen ingerekre, felfogják ezeket az ingereket és negatív hatással lesznek rájuk. Ezek felnőttek számára gyakran észrevehetetlen dolgok, de a gyerekek valósággal isszák ezeket az infókat? És mi lesz a gyerekből? Mondjuk úgy, nem olyan gyerek, amiyet szerettetek volna..

Ezt tapasztalatból írtam, én is veszekedés közepette nőttem fel. Plusz utána is ovlastam és amit írtam, szakemberek véleménye. Fontos, mert erre talán "átlag" emberek rá sem jönnek, de tényleg káros lehet a gyerekre nézve.

Én csak segítségképpen írtam le.

16: nem mondtam, hogy megbocsátanám, azt mondtam, hogy megpróbálnám. Én is tudom, hogy a megcsalásnak oka van, valami nem jó, és őszintén szólva hányok attól, hogy nem elmondja nekem, hogy neki valami gondja van, hanem rohan félredugni. Teljesen igazad van, hogy ez a tisztelet hiánya.

Szóval én sem látok sok esélyt arra, hogy sikerülne ezt rendezni, de adnék lehetőséget arra, hogy feltárjuk a valódi problémát, és ha olyan, amit meg lehet oldani, megpróbáljuk. Aztán lehet mellette próbálkozni a bizalmam visszaszerzésével, ami minimum baromi sokáig tartana, de az exemből kiindulva úgysem sikerülne. Szóval igen, valószínűleg úgyis válás lenne a vége, de úgy érzem, hogy egy próbát akkor is akarnék tenni, legalább azért, hogy érezzem, hogy én megpróbáltam. Legalábbis most ezt gondolom, aztán ha benne lennénk a szituban, lehet, hogy meghallgatni se lennék hajlandó, annyira kiakadnék.

De ha tényleg adnék is esélyt, véletlenül se maradnánk úgy együtt, ahogy vázoltad, hogy folyton veszekedve, örök gyomorgörccsel, bizalmatlansággal, feszültséggel. Ha azt érezném magamon, hogy nem tudok továbblépni, elküldeném. És ebben teljesen biztos vagyok, pont azért, mert már tudom, milyen szar így élni, nem lenne erre szükségem egy életen át. Plusz a lányom sokkal fontosabb nekem annál, hogy ennek kitegyem. Szóval valójában az a kérdés, hogy tudna-e úgy viselkedni, annyira bizonyítani, hogy újra megbízzak benne. Szar házasságban nem maradnék benne, tudom, hogy az a gyereknek sem jó.

#19: Ha te túl tudod tenni magadat azon,hogy valaki annyira sem tisztel, hogy ne csaljon meg, hanem inkább hagyjon ott, ha már őszintén sem hajlandó kommunikálni,hogy "asszony, problémám van a kapcsolatunkkal, ez és ez, találjunk valami féle megoldást!", akkor tedd, az a te bajod (szándékosan használom ezt a szót), de másnak ne javasolj ilyet.

Egy jól működő párkapcsolat alapja a megfelelő kommunikáció és (kölcsönös) tisztelet, amelyek közül megcsalás esetén egyik sincs jelen. És megsúgom, ez a megcsalást követő fene nagy megbeszélés után sem lesz jelen, de nagyon szépen lehet színlelni.

Ha neked belefér, akkor csináld, de ne várd, hogy ezzel bárki is egyet értsen.