Ferfiak, mit tennetek a következö helyzetben?

Nem folytatnám titokban a kapcsolatot.

Eleve bele sem kezdenék, sőt, elfelejteném azt a nőt, úgy ahogy van.

Mert van gerincem és becsületem.

Kérdező, a gond az, hogy a kérdésedben csak magadról írsz, a feleségeddel szembeni korrektségre vágyás nyomokban sem található meg.

A véleményem az, hogy ilyenkor a legjobb szépen elválni, nem pedig hülyére venni azt a nőt, aki 15 évet töltött el melletted, hanem hagyni, hogy olyan férfit találjon magának, aki szereti. Mert te jelenleg pazarlod az ő idejét is. A gyerekeket meg majd szépen látogatod hétvégi apukaként, a láthatás jogodban áll.

Ha a 15 év folyamán kicsit is szeretted a feleséged és nem egy gerinctelen ro.hadék akarsz lenni, aki csalja a másikat, akkor tisztességgel elválsz.

A gyerek az első.

Milyen szülő az, akinek saját maga és a szerelem előbbre van annál, hogy a gyerekeit felnevelje mentálisan, lelkileg egészséges felnőttekké egy házasság keretein belül?

Duty. Kötelesség. Vagy akár áldozathozatal. Ezt a szót miért ilyen kevés ember ismeri? Elvállaltál egy 15-20 éves feladatot, projektet amikor gyereked lett. Minek vállalja el ezt valaki, ha nem bírja legalább ennyi ideig tartani magát?

45 évesen már végképp tudnám, hogy nem mindig azt dobja a gép amit szeretnék. Könnyen ignorálnám.

30/f

Szerintem korrekten mondd meg a feleségednek, hogy válni szeretnél, és ugyanúgy szeretnéd látni a gyerekeidet.

Már miért kéne együtt maradnia vele a gyerekek miatt, ez a legnagyobb f..szsag, nem tudsz jobban megnyomorítani egy gyereket, mint egymást gyűlölő szülők képével, akik kényszerből együtt maradnak... Mit gondoltok mégis mit vinne majd tovább az a gyerek a kapcsolatába? Azt, hogy az embernek nem szabad boldognak lennie, ha gyereke van, tűrjön és kész, az se baj, ha cserébe soha többé nem lesz boldog meghitt légkör. Jézusom...

Elváltak a szüleim, amikor fiatal voltam, elmagyarázták miért. Megértettem, mindketten neveltek, és tök egészséges normális felnőtt lettem, ráadásul ők is boldogok, mert időben rájöttek, hogy nekik sajnos nincs közös jövőjük, és ezt kulturáltan beszélték meg, nem félredugással és tányércsapkodással.

ezt nagyon nehéz elkerülni, nekem is megesett kétszer, hogy szerelmes lettem úgy, hogy otthon várt a párom. Külföldön voltam hosszabb ideig, stressz, kellett egy kis törődés és így nagyon könnyen beleszeretsz egy csajba. Nem történt semmi konkrét megcsalás, de megtehettem volna, "szerelem nem válogat", de pasiként elég logikusan tudok gondolkozni és tudom, hogy ez csak egy átmeneti érzés amit a stressz váltott ki főleg.

Maradtam az első szerelmemnél.

Hát ne hagyd el a gyerekeid, bammeg! Viszed őket magaddal az új szerelemhez. Ha gyerekkel nem kellesz neki, akkor se fogsz kelleni, ha hétvégente vannak csak nálad. Jó kis szűrő lenne, de egy pasi se meri bejátszani. Inkább azt kockáztatja, hogy megutálják a gyerekei egy életre.

Ennyit arról, hogy mennyire fontosak...