Az az ember miért van a párja mellett, akinek mindig "új inger" kell?

Én egyszer lettem szerelmes párkapcsolat mellett, annak a kapcsolatnak ezáltal vége is lett (pedig végül nem jöttem össze "az új szerelemmel"). Egyszerűen felnyílt a szemem, hogy milyen a mostani helyzetem és mi lenne nekem jó.

Ezáltal végképp nem tudom beleképzelni magam annak a helyzetébe, aki időnként újra-újra félrekavar, de közben egyáltalán nem áll szándékában szakítani. Főként, hogy itt nem kizárólag a testiség és a kósza flörtölgetésekre gondolok, hanem aki úgy akar fölcsípni valakit, mintha új kapcsolatot keresne. Lelkizés, nagy beszélgetések, bókolás, ajándék.. Erre valakinek miért van hajlama? Átveri a párját, tulajdonképpen két emberből csinál hülyét..

Nekem már az is meghaladja a képességeimet, hogy egyszerre két emberrel "foglalkozzak".

(Ráadásul, akik a kérdésemet ihlették, nem családosok, nincsenek évtizedek óta a párjukkal, fiatalok, huszonévesek. Jóval idősebbeknél még megtudnám érteni ezt a hozzáállást - bár azt sem helyeselném.. - ahol az idő vasfoga kb. csak gazdasági szövetségeseket kovácsolt a párból, de a kényelem, megszokás erősebb.)