Páromat szeretem de együtt lakáskor pár hét múlva összeveszünk, tulajdonképpen azért mert nehéz az alkalmazkodás. Elvált vagyok, megszoktam hogy azt és úgy teszek itthon ahogy szeretnék. Szerintetek fontos hogy társ legyen az ember mellett?

Megértelek, mert én is sokáig éltem egyedül, és bármennyire is szeretem a férjem, néha visszasírom a szingli életemet, amikor azt csináltam, amit akartam.

Például ha éjszaka volt kedvem sétálgatni vagy elmenni kajálni, akkor megtettem. Nem szólt bele senki, mire költöm a pénzem.

Most többet kell alkalmazkodni. De sokat gondolkoztam ezen és mindenképpen jobb így. Én azt szoktam csinálni, hogy néha "elszökök" pár órára, bemegyek Pestre (vidéken lakunk), sétálgatok, nézelődök, elvagyok magamban, aztán hazamegyek.

Mióta laktok együtt? Én sem voltam már mai gyerek, amikor összeköltöztünk a párommal, előtte 5 évig egyedül éltem. Magányos voltam, főleg ünnepeken, viszont tényleg jó volt, hogy azt csináltam és akkor, amikor jólesett. Ma már azt mondom, határozottan jobb az együtt lakás. :)

Nehéz az alkalmazkodás, de nem lehetetlen. Adj időt magatoknak. Mi elég tágan húztuk meg a határokat. Pl. nem mindig alszunk együtt, mert egyikünk hamarabb aludna, a másik később. Két tv. van, direkt a viták elkerülése érdekében. Ha valaki nem éhes, nem kell együtt kajálni, majd eszünk, ha megéhezünk. Lazábban vesszük, így nincs vita. De lehetne még sorolni. Már egészen belejöttünk.:)

4 éve élünk együtt.