Akinek a felesége (társa) kifejezetten előnytelen testi adottságokkal rendelkezik - az hogyan tud ellenállni (ellen tud-e állni egyáltalán) a megcsalás kísértésének?

Hogyne tudna. Nade kevés ember tudja, mi a hűség, sajnos,

ez az érzés igencsak kihalóban van.

Aki akar, az ellen tud állni a kísértésnek.

Mindegy, milyen bombanőd van, nála is jön egy szebb, fiatalabb. De ez nem ok arra, hogy félrelépjen valaki!

Ezzel az erővel ő is félreléphet, ha jön olyan férfi, aki nálam jobban néz ki, izmosabb, vagy nagyobb a farka, mégis bízok benne, hogy hűséges. (És nem azért, mert másnak nem kéne! Tudom, hogy többen is vonzónak látják.)

A külső egy dolog, de idővel tényleg szinte lényegtelen lesz. Azért szinte, mert az nekem is fontos, hogy a párom igényes legyen, ápolt, mindig csinos, és kívánatos akarjon lenni számomra évekkel később is.

Ezt én is igyekszek megadni maximálisan.

De eltörpül azok mellett, amit kapok tőle: öröm hazatérni, jó vele minden percben, csodás anya, és emberként is tisztelem és felnézek rá.

Sokszor sajnálom a kollégákat, akik panaszkodnak, milyen hárpia nőjük, állandóak a viták minden apróságért, elhidegültek, stb. Pedig van, akinek jobban néz ki a csaja, ez tény. De nem cserélnék vele!

Nekem nem az a boldogság, ha jó csajom van, elmúltam már 12.

Ezt a boldogságot pedig nem fogom kockáztatni semmilyen szuperpunci miatt, mert azzal tisztában vagyok, hogy úgy is kiderül, és akkor elveszítem a páromat. Nem ér annyit egy kósza numera.

Hála Istennek nem csak és kizárólag a külső adottságok tartanak össze egy normális, HOSSZÚTÁVÚ, kölcsönösségen alapuló kapcsolatot.

Szerencse az is, hogy nem vagyunk egyformák és ennek megfelelően az ízlésünk is nagyon változatos, más-más tetszik, mások a preferenciák, más mozgat meg akár szexuálisan is stb.

A volt férjem sportoló volt, így testi adottságait tekintve tényleg 10/10-es- ahogy itt kategorizálni szoktátok a külsőt :), én, a volt feleség etekintetben nyilván elmaradtam tőle még akkor is, ha a normális mértékben mozgok, figyelek a külsőmre stb.

Számomra a külseje csak anno az ismerkedés fázisában volt figyelemfelkeltő, előnyös stb.- de ha megszólalt volna és a kapanyél lógott volna a szájából, nyilván nincs az az előnyös arc- vagy testfelépítés, ami ezt ellensúlyozni tudja (a többségnél).

Miért olyan hihetetlen az az elcsépelt mondás, hogy a külső megfog, a belső megtart?

Miért hihetetlen, hogy hosszútávon tényleg felértékelődnek a személyiségjegyek, a közös élmények, a közös értékrend és az a külső, ami felkeltette a figyelmet az háttérbe szorul?

Sosem éreztem magam rút kiskacsának mellette, sőt.

Ő sem azt hangoztatta, hogy nem számít a külső (igenis fontos a legelején, illetve az ízlését, szexuális vonzódását jellemzően nem tudja senki lényegesen befolyásolni!), hanem azt, hogy neki egészében tetettem meg úgy, hogy voltam a külsőmmel, belsőmmel, értékrendemmel, céljaimmal stb. együtt.

Igaz, nőként válaszolok, de sokszor beszélgettünk erről baráti társaságban is (nyilván a volt férjem baráti társaságában sok ugyancsak sportoló volt stb.)

Mindig azt hangoztatták, hogy csak az csalja meg az általa választott nőt, aki nem tiszteli, nem szereti eléggé, de gyáva ahhoz, hogy kilépjen korrekten egy kapcsolatból (visszafelé ugyanez igaz a nőkre is!)

Fiatalabb, feszesebb mellű/fenekű stb. nőt mindig lehet találni, mindig mindenkinél van vagy lesz etekintetben előnyösebb, jobb, csinosabb ez nem is kérdés.

Az általam ismert előnyös külsejű, ám normális értékrendű, családos férfiak (főleg 30+ felett) szerint viszont a csinos külső egy dolog, lényegesen kisebb jelentőségű, mint egy hosszú, megbízható kapcsolat.

Persze, hogy megnézik a csinos nőket (ki nem?), nőként is megakad a pillantásom egy fiatal, jóképű férfin- de hol van ez még attól, hogy tisztességtelenek legyünk azzal, akit választottunk? :)

Szerencsére nem kizárólag ösztönvezérelt lények a férfiak sem, bármennyire szeretik is ezt egyesek beállítani.

Gondolkodni, mérlegelni, nemet mondani egy felnőtt, érett személyiség mindig képes.

Aki nem, az megrekedt egy alacsonyabb szinten.

39N

7-nek igaza van.

Nem ritka, hogy valakinek van egy bombázó felesége, és ráadásul egy tramplival csalja meg, aki külsőre a nyomába sem ér. Sőt, nem egy szép nőt hagytak már el egy csúnyábbért.

Fordítva is van ilyen.

Az első szerelmem fogalmazzunk úgy, hogy csak nekem tetszett.

És ahelyett, hogy örült volna, hogy olyan partnere van mint én (és ezt most szerényen fejeztem ki), még ő csalt meg engem.