Szeretők, és akik szeretőt tartanak! Hogyan ismerkedtetek meg? Hogyan alakult ki a kapcsolatotok? Régebbről ismertétek egymás?

40 éves voltam, amikor először tartottam szeretőt. Azóta 5-6 évente becsúszik egy, és durván félévig tartom meg őket. Szinte mindet áruházi pénztárnál való sorban állásnál szedtem fel. Remek módszer, mert a kosár tartalmából nagyon sok mindenre lehet következtetni, és indító témát is adhat. Általában azt "hazudom", hogy nem akarok semmit, mert nős vagyok, csak jól esik egy kis társalgás egy ilyen érdekes nővel. Idővel aztán eldől, hogy akarok-e többet, és addigra rendszerint a célszemély is akar.

Ezt az oldalt jellemzően a fiatalok látogatják. Ők még idealisták, "gerincesek", de legfőképp feketének, vagy fehérnek látnak mindent. Ezért rendre lepontoznak a sárga földig, mert nem tetszik neki, amit írok. Okulásképp mégis elmesélem az okot is.

Imádom a feleségemet. A földkerekség legremekebb asszonya. Legalábbis nekem. A jót azonban nagyon könnyű megszokni. Megszokja az ember, és természetesnek veszi. A szemünk csak először káprázik, aztán megszokja a ragyogást. Időnként pincezugba kell nézni, hogy újra értékelni tudjuk a fényt. A szeretőim ezek a zugok. Mellettük egyhamar rájövök, mekkora szerencsém is van az én feleségemmel, és hogy mennyire hálás lehetek az életnek.

És most jöhet a szokásos lepontozás.

Egyetemi tanár vagyok, aki egy elég egzotikus (nem angol, nem német) idegen nyelvet tanít és magánórákat is ad fizetéskiegészítés-képpen. Az akkor 24 éves hölgy is jelentkezett egy ilyen magánórára, ahol 1,5 órákat tanítottam őt heti kétszer. Közben azért pár hónap alatt finoman egymást is megismertük és mindkettőnknek tetszett az is, amit a másik személyiségében láttunk, innentől pedig már könnyű volt megtenni az első lépést.

Durván két éve ilyenkor kezdődött a kapcsolatunk. A feleségemmel átlagos a kapcsolat, nem érzünk egymás iránt semmi rosszat és rendben megvagyunk. Két középiskolás gyermekünk van, akiket nagyon szeretek és érzelmileg és anyagilag mindig mellettük fogok állni a jövőben is.

Mindösszesen csak 4 nő volt az életemben, abból 2 a feleségem előtt még fiatal koromban és kb 15 évig nem is fordult meg bennem a félrelépés gondolata sem, amíg vele nem találkoztam.

43/F

Először egy családi barátunk férje volt. Külön órára jártam hozzá, s hát valahogy kialakult a vonzalom, majd egy bulin "összejöttünk" A feleség semmit sem tudott, pedig sokáig tartott a dolog. A másik egy haverom volt, akibe nagyon szerelmes voltam, számomra akkoriban ő volt az ideális, de sajnos vele "úgy" mindössze egyszer voltunk, megtudta a barátnője, s nem akart többé velem lenni, évekre a barátságunk is megszakadt. ( a nő azóta a felesége). A következő főiskolán volt. Egy terepgyakon ő volt az egyik kísérőtanár, s végig nagyon jól elbeszélgettünk, azonnal barátok lettünk, pár hónap múlva több is. Csak mikor összejöttünk tudtam meg hogy nős, de valahogy nem érdekelt. Sőt abszurd módon inkább arra gondoltam, hogy legalább tudom, hogy esténként nem csajozik... Négy évig tartott a dolog, utána is inkább a távolság vetett véget az egésznek.

Később nekem is volt szeretőm. Szerettem a barátomat, nagyon is szerettem, de hiányzott belőle pár dolog, pl a gyengédség, a szeretet kimutatása. Ezt a szeretőmtől megkaptam. Utána- még szintén ő mellette összejöttem még valakivel, aki viszont pontosan tudta mire van szükségem, belém látott, s mindent megadott amire vágytam. Érte végül elhagytam a barátomat, s ő lett a párom. Bár a kapcsolat egy év múlva véget ért, de rengeteget köszönhetek neki, az élet szinte minden területén.

Az utolsó pedig, két-három hónap után tudtam meg hogy van barátnője, őt akkor elakartam hagyni, mert nem akartam többé szerető lenni. De már képtelen voltam rá, nagyon beleszerettem. Nagyon nehéz egy év volt. Jó barátok lettünk. A lány azóta már nincs vele, én igen, de még mindig nem minden zökkenőmentes.

Ui: soha nem akartam senkinek szétszakítani a kapcsolatát. Valakinél vágytam rá, valakinél jobb volt így. De tenni sose tettem érte, mondván hogyha beleavatkozom, akkor lehet haragudni fog, s pont az ellenkezőjét érem el, mint szeretném. Arról nem is beszélve, hogy mi van ha mégse jön össze, akkor feleslegesen tettem tönkre két ember boldogságát, életét. Mindig csak vártam, sosem erőszakoskodtam.

Jöhetnek a lepontozások.

N 30+

Miquel, te nagyon-nagyon beteg vagy.

"Imádom a feleségemet. A földkerekség legremekebb asszonya. Legalábbis nekem. A jót azonban nagyon könnyű megszokni. Megszokja az ember, és természetesnek veszi. A szemünk csak először káprázik, aztán megszokja a ragyogást. Időnként pincezugba kell nézni, hogy újra értékelni tudjuk a fényt. A szeretőim ezek a zugok. Mellettük egyhamar rájövök, mekkora szerencsém is van az én feleségemmel, és hogy mennyire hálás lehetek az életnek."

Ez a magyarázatod, amiért félrebacol, hogy így tudd értékelni az imádott feleségedet meg a remek életedet...

Egyszer majd összeakadsz abban a pincezugban egy patkánnyal, aki felvilágosítja a feleségedet. Reméljük, hogy lesz annyi gerince a feleségednek, hogy majd kirúg téged a tökéletes fészkedből. Aztán vénségedre költözhetsz majd a pincezugba.