Aki már volt szeretői státuszban, uralta a szeretőjének férjét, feleségét azaz a párját?

Egyaltalan nem utaltam oket, sot az egyikrol azt sem tudtam, hogy hazas:-)

Az elso pasi tizeneve volt hazas amikor megismerkedtunk, es elhagyta a feleseget ertem, amit sosem kertem es abszolut nem terveztem vele hosszutavon, szoval egyreszt nem ertettem masreszt pedig bosszantott a dolog. A vegen elhagytam, ok megint ujra osszejottek es mindenki boldog.

A masodik ilyen nos ferfi szereto esetnel nem tudtam hogy hazas, azt se hogy gyerekei vannak, akkor derult ki, hogy nos amikor randiztunk mar honapok ota es elmentunk vhova enni. O elment wecere es a telojat az asztalan felejtette en pedig felvettem amikor csorgott, es a felesege volt a dologban. Total kiakadtunk mind a ketten:-))

A harmadik ilyen esetnel tudtam hogy nos, de elvalt ertem (ot sem kertem erre) ez azota is boldog hazasok vagyunk:-))Szoval nem, nem utaltam oket, csak sajnaltam.

Nem, miért kellett volna?

Imádom a férjes nőket, szal én csak örültem, hogy a férjek nem érnek rá, nincs kedvük stb :)

Nem utálom, nem értem miért lenne rá okom.

18N

nekem csak eg yilyenn esetem volt az életben (ne is legyen több jól ráfáztam).

Először a saját lelkiismeretemmel, bűntudatommal voltam elfoglalva, és nem értem rá foglalkozni a feleséggel.

Aztán egyszer megkerestem neten, hogy mégi smilyen a nő, na akkor nagyon rossz érzés volt, magamat sajnáltam, aztán meg őt.

Végül a pasas meggyőzött, hogy neki nagyon rossz már ezzel a feleséggel, így a sajnálatom eltűnt.

Végül tiszta vizet öntöttem a pohárba és beszéltem a feleséggel, na akkor megutáltam, és abszolút nem értettem, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen, közömbös és gyülőlködő (a férje vele maradt, nem akartam elvenni csak avalamit meg akartam tudni, hogy igaz volt-e vagy hazudott a férje nekem is?)

Ekkor megutáltam.

Később, amikor a férj újra nálam próbálkozott, akkor megint sajnáltam, sőt sorstársamnak éreztem.

Aztán szétmentünk a férjével, de kiderült a férjnek nagyon sok párhuzamos szeretője volt, hogy volt akiknek gyereket is csinált stb. ezen annyira kiakadtam, hogy a feleségre is rázúdítottam a tudást. Persze ő nem kért belőle és megmondta, hogy nem hisz nekem és én megérdemlem, hogy ne legyen gyerekem soha, hogy szívjak az életben, mert én tőle el akartam lopni a férjét.

Ekkor utáltam.

Most viszont mérhetetlenül sajnálom, mert szánalmas lehet úgy élni, hogy a férj akármerre megy valakibe beteszi azt a kis plusz testrészét és utána otthon meg eljátsza a nagy hősszerelmes férjet és a nagyszerű édesapát, aztán meg a munkahelyen tajtrészegre leissza magát, mert bizonyára tiszta boldog.

De ez már az ő dolguk.

Sajnos csak egyszer volt női szeretőm, de miért utáltuk volna?

Mindkettőnknek volt párja és nem ismertük a másikét... 38/F