Ha lefeküdtetek mással és nem akarjátok elveszíteni a párotokat, szerintetek mi a jobb? Bevallani vagy hallgatni? Ti meg tudnátok bocsátani?

A bűn az nem lesz könnyebb,

hiába hull a könnyed.

Hogy bizonyság vagy erre,

legalább azt köszönjed.

:D

Na jó, komolyra fordítva: nyilván az őszinteség a helyes. Elég önző voltál te már akkor, amikor megejtetted a félrelépést, nehogy már most még azt se add meg a párodnak, hogy ő dönthessen. Ha nem akarod elveszíteni, így jártál, akkor kellett volna gondolni erre, mikor befeküdtél más alá.

és akkor most pár versszakot kihagyva:

Megcsaltak, úgy szerettek,

csaltál s igy nem szerethetsz.

Most hát a töltött fegyvert

szoritsd üres szivedhez.

nem tudnám megbocsájtani, és nem lennék képes megtenni. még sosem csaltam meg senkit. de ha előfordul, szeretném megtudni,hogy dönthessek a továbbiakról. ami mondjuk nyilván különválást jelent nálam. de többre tartanám, ha ő mondaná el, mintha kitudja meddig hazudna a képembe.

Látom 11-et nullára pontoztátok, önző mindenki a világon, az ember nem magántulajdon.

Undorítóak vagytok...ehhh

Szerintem helyzetfüggő. Egy férfit egy szép, fiatal nő bármikor el tud vinni egy körre. Persze ha az asszony is nagyon szép és mindenből tökéletes minőséget és mennyiséget nyújt, akkor nehéz. De én nem vagyok szép, és közel sem nyújtok kiváló szolgáltatást (pl munkám van, rohanok folyton, nem a párom az életem egyetlen célja és középpontja, még akkor sem, ha így szeretném).

Ergo, ha ezek után egy bulis éjszakán megtol egy nagymellű, magas, karcsú szőke nőt, mert elvesztette a fejét, akkor hogy kérjem rajta számon, mint alacsony, kövér, csúnya nő? Inkább ne is tudjak róla.

Persze ez ne legyen rendszeres, illetve állandó barátnőt ne tartson, mert az már nem egy pillanatnyi megingást, hanem valóban elégedetlenséget jelez, akkor inkább keressen mást.