Ez hogyan is van?

Ez most olyan mintha azon akadnál ki és vonnál le messzemenő következtetéseket hogy én nem szeretem a kocsonyát nőként. Akkor biztos egyik nő sem eszi meg a kocsonyát nem?

Mellesleg elmond valamit az emberről ha házas emberrel kezd ki. De persze itt most nem ez a téma.

A megcsalásnak mindig oka van és szerintem nem nagyon van olyan ember aki adott körülmények között ne csalná meg a párját. Hogy kinek mik ezek a körülmények már embere válogatja. Vannak akiknek van akkora gerincük hogy tartsák magukat az adott szavukhoz másoknak nincs. Sokan bosszúból csalják meg a férjük vagy mert nem mernek kilépni a már megromlott házasságukból x gyerekkel stb. Azok akik itt válaszoltak köztük én is (bár még nem vagyok házas) jól választottak párt és nem kerültek olyan helyzetbe hogy a megcsalás akár csak elfogadható alternatívának tűnjön. Ez nem azt jelenti hogy soha nem is fognak ahogy azt sem hogy valaha bármelyikünk megcsalja majd a választottját. Az élet hosszú és fura dolgokat hoz magával de ezen kár kiakadnod. Ha élvezed hogy dugogatod a férjes asszonyokat és találsz rá vevőt nem mindegy ki it mond?

Egyszerű szociálpszichológia. Az emberek a pozitív, társadalmilag elfogadott tulajdonságokat kommunikálják magukról szívesen. (Kivéve a trollokat, de nők között ez elég ritka.)

Tegyük fel, hogy érkezik egy olyan kérdés, ami arról szól, hogy a párkapcsolatban a nő rendetlen, nem takarít, stb. stb.

Azonnal jönni fog a válaszok özöne, amelyekben a nők kifejtik, hogy ők személy szerint mind házitündérek. Természetes, hogy az olvasók között lesznek olyanok is, akik nem azok, de ők nem fogják kommentálni, hogy márpedig én rendetlen vagyok.

Hasonlóképpen van ez a megcsalós témáknál is. Akik nem csalnák meg a párjukat, azok ezt büszkén hirdetik, akik viszont igen, azok inkább mélyen hallgatnak róla, mert valahol azért szégyellik. (Különösen a nők esetében.)