Mivel indokoljam hogy nem alszok itthon? Az igazat nem mondhatom el, mert abból hatalmas balhé lenne.

Jaj szegény szerencsétlen, aki már amúgy a kérdezőt is többször megcsalta.... majd sajnálom.

Ti 6 sorból tényleg ismeritek a helyzetet és embert.

Én is meg leszek kövezve, de mintha magamat olvasnám 20 évvel ezelőtt. Pontosan én is 5 évig voltam egy kapcsolatban, egy olyanban, ami azon kívül, hogy számomra is megszokás volt, a családomnak is az. Az első volt, és egyszerűen féltem kiszállni belőle. Bár tudtam, hogy kifogok, de nem volt erőm, mert féltem a balhétól, és nem utolsó sorban a páromtól is, mert mindig mindenért dühös lett, a legapróbb dolgoktól is. Majd megismerkedtem egy férfival, aki erőt adott, és elmondtam az akkori páromnak, hogy nem szeretném vele tovább folytatni, mert nem látom értelmét és megismertem valakit. Erre rám ült, és összeverte a fejemet. Sosem aludtunk együtt az 5 év alatt, és sosem volt semmi perspektívája, egyedül csak zsarolni volt képes. Ugyan ő nem csalt meg, de mindig minden csak úgy történhetett, ahogy ő akarta. Én sem jártam el bulizni, mert a barátom nem engedte, ő pedig sosem vitt el sehova, de el sem engedett, pedig akkor voltam tizenéves, amikor még szükségem lett volna rá.

Nem lettem rib., és akkor sem tartottam magam annak, mert egy életre szóló döntést hoztam, mivel nem sokra rá megismertem az életem párját, akivel azóta is együtt vagyok.

Van egy olyan érzésem, hogy a kérdező is hasonló nyomás alatt van, és csak úgy tud kimászni ebből a nyomásból, ha megismerkedik valakivel. Ez nem azért van, mert "hiányzik a b..ré ", és nem azért mert fél egyedül maradni, hanem azért mert segít kimondani a véglegest. És én biztos vagyok benne, hogy kimondja hamarosan.