Azt mondják ha az ember szereti a párját nem csalja meg, (7 éve vagyunk együtt), én megcsaltam és nem megy mégsem a szakítás de a harmadik fél vár rám. (csók történt) de akkor miért nem megy a szakítás?

El kell döntened, hogy csak megszokásból vagy szerelemből vagy-e a pároddal. És igaza van a Költőnőnek......én 17 év után ki mertem lépni egy kapcsolatból mert éreztem hogy nincs már szerelem, nekem pedig ez kevés volt. Rájöttem, hogy minket a hosszú évek alatt kialakult megszokás, a mindennapi gondok, bajok, örömök monotonitása tartott össze, és ez kevés egy boldog élethez.

Gondolkodj és ha tudod mi az ami kell neked és most nem kapod meg, vagy úgy érzed, hogy a jelenlegi párodtól nem fogod megkapni akkor lépj......

egy életed van, éld úgy ahogy neked a legjobb :D

Nő vagyok és nem egy harmadik kedvéért léptem mielőtt bárki azt mondaná, hogy az újdonság vagy fellángolás vezetett.

Időközben megtanultam hogy sokkal fontosabb hogy én jól legyek és érezzem magam jól mint hogy mindig másokat helyezek magam elé.....Mert jobb egyedül nyugodtan mint egy langyos, megszokott, "semmilyen" kapcsolatban, ami érzem hogy számomra nem ad már semmi pluszt.

Nyilván az ember nem várja el, hogy élete végéig lángoljon a tűz, de van úgy, hogy annyira elmúlnak dolgok, hogy már semmilyen módon nem tudod újra feléleszteni és rájössz hogy igazából nem is akarod.

Mindegy......a lényeg, hogy érezd jól magad és törekedj arra hogy boldog legyél, mert ha te jól vagy, akkor sokkal jobban fog minden sikerülni az életedben. #11

igazából csak abba gondolj bele, h ez mennyire nem korrekt kábé egyikkel sem, amit csinálsz. Neked viszont roppant kényelmes. Ugyan nem vagy szerelmes, de jó a kiszámítható, a "biztonságos", a megszokott. De jó, hogy nőnek is tudod magad újra érezni mert a másik vár Rád.

Kicsit próbáld már meg átgondolni ezt.

De, persze, hogy hiányzott az elején, de ha ésszel átgondolom, akkor rájövök, hogy a megszokott dolgok hiányoznak/hiányoztak az életemből és nem az a férfi, mert ölelni, csókolni, szeretni, törődni velem, stb. úgy más is tud. De kevésbé is.

Nem vagyunk egyformák, de én a tiszta játszma híve vagyok, ha annyira egymásnak voltunk teremtve akkor úgyis egymás mellé sodor az élet minket, addig meg adott a lehetőség, hogy külön utakon és nem egymás életét megkeserítve boldogak legyünk.

De nem hátra nézek hanem előre, nyitott vagyok és nyitott szemmel járok, ami volt az szép volt de elmúlt, a jelen a fontos mert azt most éled, a jövő is kiszámíthatatlan, és felesleges már előre agyalni dolgokon mert nem tudhatod hogy mi lesz.

Élj most, mert nem azt bánod meg amit megtettél, hanem azt amit kihagytál :D

ha nem jó, akkor én simán otthagynám

mi egy éve vagyunk együtt nyitott kapcsolatban, elég ritkán, de mindig találunk egy harmadik felet, de ettől még nem kell más