Hogyan lehet azzal a tudattal tovább együtt élni, hogy a feleségemnek viszonya van?

A történethez hozzá tartozik hogy 25 éve vagyunk házasok, eddig azt hittük boldogságban, szeretetben. Nemrég aztán jött a hideg zuhany, miután nem dolgozik, és rengeteg ideje volt, megismerkedett valakivel a neten, és feltette nekem a kérdést, lefeküdhet-e vele, mert velem nem volt jó neki a sex soha, csak kellemes, és kíváncsi milyen mással... Patthelyzet, ha nemet mondok azért utál meg, ha igent mondok, mi fog történni? Belehaltam picit, és igent mondtam, a szervezésben is segítettem, hiszen nehéz lett volna mit mondania a családnak, és megtörtént. Nem tudom normális-e, de először még örültem is a boldogságának, hiszen olyan orgazmusai voltak, mint még soha, elmondása alapján. De így persze folytatni akarta, és azóta tart ez a viszony. Az örömöm dühhé, féltékenységé, és impotenciává alakult. Lassan már egyáltalán nem vagyunk együtt, hiszen bennem van, hogy sosem lesz neki velem olyan, mint azzal a másikkal... , utálom, amikor készülődik hozzá, utálom amikor megjön tőle, és közben mégis szeretem. Soha nem csaltam meg, elfogadtam azt, hogy Ő ritkán akarja, vagy akár hónapokig nem, mindent megtettem. Azt hittem... Most viszont nem tudom, hogyan tovább. Neki jó, itthon a boldog család, dolgozni továbbra sem kell, és még a sex is megoldódott, igaz máshol, mással... De én mit csináljak? 45 felett keressek mást? Hol, hogyan, mikor, hiszen 2 helyen is dolgozom, hogy meglegyünk, gyerek, stb... és egyáltalán, kellenék valakinek? Ezzel az önbizalommal, amiben most vagyok megöregedve, kiborulva, hogyan? Elsősorban hölgyek válaszát várom, hogy mivel érdemeltem ezt ki, vagy mi fog történni ezután egyszer csak??.. Azoktól a válaszoktól pedig kíméljenek, hogy rendesen meg kellett volna d.gni, ezt már én is kitaláltam, csak ezek szerint nem ment...