Miért van ez? Miért érzek így?

Az elmúlt egy évben nem vagyok képes nyitni senki felé párkapcsolati szempontból. Jelentkező akad, olyanok is, akik még akár be is jönnének, de teljesen úgy érzem, hogy nem vagyok elég ahhoz, hogy akár egy (nem bunkóságból) csúnyább fiút is meg tudjak tartani. A legutolsó párkapcsolatom pár hónapig tartott csak. Értelme nem volt, tudom, hülyeség de csak azért volt, hogy ne legyek egyedül. Egyáltalán nem tetszett a srác, meg semmi, nem feküdtem le vele. Eléggé csúnyácska fiú volt, mégis megcsalt, ami igazából nem bántott, legalább vége lett. Néha úgy éreztem, hogy hiányzik, de azóta rájöttem, hogy csak maga az érzés hiányzott, hogy tartozzak valakihez, hogy szeressenek és szerethessek. De ettől függetlenül nem vagyok képes nyitni senki felé. És nem értem ezt. Régebben ezzel nem volt gondom.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 4 párom volt eddig, ebből kettő megcsalt, egy meg azért dobott, mert én voltam neki az első, és ő más lányokkal is ki akarta próbálni.. Szóval valószínűleg ezek miatt alakultak ki bennem a félelmek.

Én magamnak nem igazán tetszem, mások viszont azt mondják, hogy szép vagyok, és hogy túlságosan lebecsülöm önmagam. (bár nem értem ők mit látnak..)

Le lehet ezt küzdeni valahogy? Valaki volt/van ilyen helyzetben? Tanácsok, ötletek?