Miért ér többet a férfi büszkesége, mint a nőé?

Nagyon sok megcsalásos, tönkrement házasságos kérdés van gyk-n, és azt vettem észre, hogy ezekben mindig a nőket ítélik meg keményebben.

Vannak azok, ahol a nő leírja, hogy félrelépett, mert a férje nem figyel rá, esetleg eligénytelenedett és már nem tartja őt vonzónak, nem is lehet vele ezt megbeszélni, stb. Ilyenkor a nő másnál keresi a szexet, mástól várja esetleg, hogy éreztesse vele hogy még mindig kívánatos. Amikor kiderül, a férj ajtóstul akarja kivágni, esetleg elvenni tőle a gyerekeit. Azt vettem észre, hogy az ilyen kérdések alatt szinte kivétel nélkül mindig a nőt szidják, indokoltnak és jogosnak tartják hogy utcára kerüljön, és egyetértenek a férjjel abban, hogy a gyerekeket használja retorziónak, mindenféle megbocsátás vagy megbeszélés nélkül.

És vannak azok az esetek, amikor a férfi megy félre ugyanezen okokból, de ezek mindig olyan válaszokkal vannak tele, hogy bocsásson meg a nő, illetve hogy biztos az ő hibája amiért a férfi más ágyában kötött ki. A férfinak mindig bocsánat jár, a nőknek meg olyanokat írnak hogy dögöljenek meg az utcán és megérdemlik a sorsukat.

Tényleg ennyire középkori a felfogás még mindig? Nem az olyan esetek érdekelnek, amikor a félrelépő fél maga sem tudja, miért mászott más ágyába. De miért gondolják sokan még mindig azt, hogy ha a férj elhagyta magát, nem törődik az asszonnyal és kommunikációra se hajlamos, az ugyanúgy a nő hibája, mint ennek a fordítottja? Miért ér többet a férfi büszkesége mint a nőé?

Nem értek egyet a megcsalással egyáltalán, csak érdekelne, hogy miért nagyobb bűn az, ha a nő lép félre, mint az, ha a férfi. És miért érdemel az egyik figyelmet és próbálkozást a helyrehozásra, a másik pedig egyből kötelet.