Mit tegyek? Megcsaltam a barátomat. Most pedig kétségbeesett vagyok. Van értelme elmondani neki? Elmúlik valaha a bűntudat?

A történetem: 19 éves vagyok, anyukám külföldön él, több mint egy éve. A nyáron egy hónapra kiutaztam hozzá. Bérlakásban él, négyen vannak. Nekem nem jutott hely az ő és a párja szobájában, így a szomszéd szobában lakó magyar fiúhoz kerültem, akinek volt egy plusz ágya. Nagyon megkedveltük egymást, rengeteg közös volt bennünk. Először csak érzelmileg vonzódtam hozzá, aztán testileg is. Két hét ismeretség után lefeküdtem vele. Amit tudni kell, hogy ekkor 5 hónapja volt itthon, Magyarországon barátom. Mikor kiutaztam, én voltam a legszerelmesebb lány. De odakint. Olyan életem volt, amit mindenkinek kívánnék. Sosem voltam olyan boldog még, mint külföldön. Megnőtt az önbizalmam, és szépen lassan elfeledkeztem arról, hogy itthon valaki vár.

Néha az eszembe jutott az, hogy de jó lenne vele lenni... de ahogy telt az idő, annál kevésbé szerettem már Eriket (a párom). Éreztem odakint bűntudatot, ami aztán csihadt.

Most itthon vagyok, Erikkel 8 hónapja vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást! Az összeköltözést tervezzük, de napok óta gyötör a gondolat: nem kéne elmondanom neki? Tudom, hogy a saját lelkemen könnyítenék, őt megbántanám vele. De egyikünknek sem lenne jó. Eltűnne a bizalom a kapcsolatunkból, és tán soha többé nem akarna látni.

Soha nem voltam olyan szerelmes, mint az elmúlt egy hónapban! Azt hiszem, belehalnék ha elhagyna...