Mitévő legyek, már többször csaltak meg?

Sziasztok, én egy 23f vagyok. Teljesen "átlagos", extrémebb hobbikkal.

A rövid sztori lényegében az, hogy 2x csaltak meg. Egy 4 éves kapcsolatom volt, és egy 1 éves. Mindkettejük azt a népcsoportot találta be akiket nem kedvelek (c type).

Erről naphosszat lehetne beszélni hogy milyen nézeteim vannak de a lényeg, hogy ez volt a második. Végsőkig kitartottam mellettük, minden téren megpróbáltam változni. Nem a szexnél bukott meg a dolog egyikőjüknél sem, és nem azért mert nem tetszettem nekik kinézetileg. Az egy éves kapcsolatom kifejezetten csak azért jött velem össze, mert úgy nézek ki mint az ideálja.

Rólam tényleg kinézetileg annyit tudni, hogy testépítek már évek óta. Nem átlagos a fizikumom, és nem átlagos gymgoer vagyok. Tényleg jól nézek ki. De ennek ellenére nem tűrte meg egyik sem hogy én naphosszat, akár heti 5-6x naponta akár 2 alkalmat lementem munka előtt vagy után edzeni.

Az egy éves kapcsolatomban iszonyúan féltékeny volt a hölgy, és erre rá hogy ő volt a legféltékenyebb mégis megcsalt. Egy sokkal gagyibb, nincstelenebb, undorítóbb emberrel aki még nem is magyar hanem külföldi C type.

Szóval, annak ellenére hogy kondizok... Sikeresen a stressz miatt leadtam 4 kilót az étvágytalanság miatt, és teljes egészében elvesztettem az életkedvemet és önbizalmamat. Pedig minden nap ha megyek valahova, megkérdezik hogy mit sportolok. Vagy pl benzinkúton is a hölgyek bókolgatnak. De annyira elcseszték nálam mentálisan ezt, hogy így is utáltam a testemet mert nekem sose volt elég semmi sem azon a téren, de most már átmegy sanyargatásba. Nulla az életkedvem de tényleg. Férfiként össze lettem törve, hogy azzal a típusú emberekkel voltam megcsalva akikre még felnézni sem lehet. (jó, lehet rám sem) de ha valaki volt a cipőmben biztos átérzi.

Szeretném pozitívan felfogni az egészet, hogy nem lett a kapcsolatokból pl gyerek. De tényleg, mindenem megvan. Kondizok, jó autó, jó motor, minden túra, sportprogramot támogatok s nagyon széleskörű az érdeklődésem egyéb témák iránt. Nem vetem meg az irodalmat, a könyveket (tipik kondi meathead felfogás, hogy biztos nem olvas közülük senki) de szeretem a filozófiát (sztoikus).

Mitévő legyek? Mit tegyek? Próbálom nyugtatni magamat hogy jó úton haladok, de ennek ellenére ezek az emlékek és traumák megmaradnak. Nagyon tudok bízni a másikban, de haladok arra hogy egy befásult, megsértett lélek legyek aki majd nem lesz képes befogadni senkit az életébe. A megközelíthetetlenségemről meg nem is beszélve, mert mindegyikük ezzel érvelt hogy én megközelíthetetlen vagyok testileg, és lelkileg is (kívülről).

Nem tudom, tényleg tanácstalan vagyok. Szeretem azt ami egy kapcsolattal jár, de ezek a csalódások túlságosan mélyek. Ha mondhatom, vannak olyan gondolataim az élettel kapcsolatban melyek véget vethetnek ennek. Szóval, nagyon jól el lettem rendezve lelkileg. :D