Miért csinálja valaki sorozatosan, hogy megcsalja a párját, majd másnap szakít vele? (Úgy hogy eleve tervezi a szakítást, már nem érzi jónak a kapcsolatot.)

Azért mert megcsalni könnyű, szakítani nem. Egy szakítás baromi megterhelő, hirtelen visszajön az összes jó emlék, és arra gondol az ember, hogy elveszít valakit. Nekem a partnerem nagyon jó barátom is, így meg kell gyászolnom mint barátot is. Eszembe jut csomó mindenről, van csomó közös viccünk, amit másnak nem tudok majd elmondani. Nekem már olyan is volt, hogy nem tudtam megtenni és inkább folytattam a dolgot. Odaállni valaki elé és végigcsinálni szar és embertpróbáló.

Viszont egyszer - bár nem tettem meg sosem -, de eszembe jutott egy ilyen helyzetben, hogy milyen egyszerű lenne megcsalni. Egy idegen ember, semmi érzelmi dolog, semmi sírás, csak egy gyors menet. Nem kell élvezni sem. Saját magamat függetlenítem érzelmileg a dologgal. És aztán halál nyugodtan oda lehet állni, hogy bocsi, ez van, sajnálom és kidob a másik.

Szóval ez az ember szimplán gyenge és kell ez neki ahhoz, hogy megtegye a dolgot. Nem szép, nem jó, de ez van.