Mondjam el vagy már nincs értelme?

Szó szerint nem csaltam meg a párom, se szex, se csók, se puszi. Nem is szexcseteltem. Mégis úgy érzem, átléptem egy olyan határt, amit nem kellett volna.

A kapcsolatunk nehezen indult, sok félreértéssel és bizalmatlansággal. Főleg miatta, mert a barátomat éjjel hívogatta az exe, és egyszer azt is mondta, hogy elment hozzá az ex, és kiabált vele. Nekem ez az egész nagyon gyanús volt, mert elmondása szerint már két éve szakítottak, és furcsa, hogy a semmiből zaklatja a nő. A barátom nem igazán magyarázta meg a helyzetet, csak annyit mondott, hogy nem tudja, miért keresi őt az ex, és idegesíti. Ezt tovább rontotta, hogy elég sokat bújta a telefonját, az értesítéseket elrejtette, az Instagramon aktív életet élt, de engem sehol nem vállalt fel a neten. Elment valahova alkalmi munkába, ahol az exe is ott volt, de nekem nem említette.

Mivel engem előző kapcsolatomban megcsaltak, így gyűltek bennem a kétségek és félelmek. Akkoriban még nem mertem tisztán kimondani és rákérdezni, hogy mit csinál a neten, ki ír neki, miért van ez vagy az. Főleg, hogy mondta, az ex barátnője féltékeny volt, és ezért szakított vele. Ezért próbáltam magamban lekezelni az érzéseimet. Ez úgy jött ki, hogy egyrészt temettem a kapcsolatot magamban, gondolván, hogy ez is rossz, és szakítani kellene vele, biztos megcsal és megbízhatatlan, másrészt elkezdtem egyedül eljárni bulizni. Ahol minden alkalommal akadt srác, aki bókolt nekem, elmondták, hogy lennének velem, randiznának velem stb. Elmondtam, hogy van barátom. Nem csináltam velük semmit, de beszélgettem velük, jólesett a figyelem. Az egyikükkel, akitől amúgy semmit nem akartam, elkezdtünk Facebookon beszélni, és a buliban mondta, hogy találkozna velem bulin kívül is valahol (lelkizni). Már akkor tudtam, hogy ebbe nem hiszem, hogy belemegyek, de mondtam, hogy rendben. Aztán írkált még Facebookon, időpontot is megbeszéltünk a találkozóra, de feltűnt, hogy ez a srác biztosan többet akar, és randinak veszi. Ezért az utolsó pillanatban lemondtam a találkozót. Még néha írt nekem a srác, és buliban próbált közeledni, de én már elég elutasító lettem. Most már nem beszélek vele egyáltalán, mert tudom, hogy többet akar.

Nem mondtam el ezt az egészet a barátomnak, plusz azóta a kapcsolatunk is sokkal jobb. Ezeket a féltékeny dolgokat és a megbízhatatlanságot megbeszéltük, sokkal erősebb lett a kapcsolatunk, tényleg igazi kapcsolat lett belőle. De azóta is félek, mert az a srác egy barátom barátjának ismerőse, és sokszor felbukkan eseményeken, és félek, hogy ha találkozna velünk, felhozná, hogy miért nem találkoztam vele, vagy elmondaná a barátomnak, hogy én akartam vele találkozni. Egyik buliban említette is, hogy jó lenne már összehozni ami kimaradt, de nyuszi voltam kereken megmondani, hogy soha nem fogunk. (Tudja, hogy van barátom)

Nem tudom, mi legyen. Nem szívesen mondanám el… Vagy örökre kerüljem azt a társaságot? A srácot sem akarom megkérni, hogy ne említse a barátomnak, nem mintha nem tudnám ugyanezt elmondani, amit itt is. De már olyan régen volt ez az egész, hogy a barátom például már nem is emlékszik, hogy valaha olyan volt, hogy a kapcsolatunk instabil volt.

Mi lenne a jó döntés részemről?